BUX 143348.41 1,52 %
OTP 45700 1,33 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

A kreol konyha – az ismeretlen-ismerős

New Orleans városáról többnyire az ottani karnevál színes, mozgalmas jelenetei jutnak az ember eszébe, ahogyan a televízióban látta: félmeztelen szép nők vonaglanak erotikus dallamokra, tarka jelmezeket viselő férfiak járnak furcsa táncokat. Végtelen sorban vonulnak a feldíszített járművek az utcákat ellepő tömegek nyüzsgésében. Aki azonban nemcsak a televízió színes képsorairól, hanem személyes tapasztalatból ismeri ezt az érdekes várost, abban másféle élmény is él New Orleansról. Mindenekelőtt az, hogy talán sehol a világon nem ötvöződik olyan sokszínű, ugyanakkor határozott karakterű együttesbe több nép civilizációja, mint ebben a városban. Louisiana, az Egyesült Államok egyik legdélibb állama – s benne New Orleans – élt spanyolok és franciák uralma alatt, de élnek benne indián őslakók és behurcolt feketék leszármazottai ma is. „Legutóbb" a XIX. század elején cserélt uralmat, amikor Napóleon potom pénzért eladta az Egyesült Államoknak. Mindezek visszahagyták New Orleansban szokásaikat, tradícióikat. Talán leginkább a gasztronómiában, amelyet a „kreol" főzésmód jellemez.

2002. október 3. csütörtök, 23:59

Google Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

A mi étkezési szokásainkhoz hasonlóan az étkezésben náluk is fontos szerep jut a leveseknek, azzal a különbséggel, hogy a könnyű ebédhez, ami náluk szokásos, egyáltalán nem fogyasztanak levest, viszont többnyire a reggelihez is jár egy csésze húsleves, a vacsora nyitánya pedig mindig valamely kiadós leves. Érdekes, régi francia örökség, hogy esti, társasági összejöveteleken tea helyett egy csésze erőlevest szolgálnak fel a vendégeknek, hidegen. Az egyik legízletesebb „kreol" leves, amelyet ízleltem, a kukoricaleves volt. Marhahús, paradicsom és a csövekről azon frissiben lehántott kukoricaszemek kombinációja, amelyet cayenne-i borssal, sóval ízesítettek és lisztes habarással sűrítettek némileg. Ezzel szemben számomra túlságosan markáns ízhatása volt a teknősbékalevesnek, amelyet vöröshagymával, fokhagymával, citromlével, petrezselyem zöldjével, kakukkfűvel és babérlevéllel ízesítettek – a szakács „vallomása" szerint. Ugyanakkor meglepően finomnak találtam az osztrigalevest, amely tejjel készült és borssal, sóval, petrezselyem zöldjével volt ízesítve.
A kreol háziasszonyok igen büszkék arra, hogy a főtt marhahúst (a „leveshúst") nagyon sokféleképpen tudják ízletessé, vonzóvá tenni, „megbolondítani" akár másnap is. Egy recept szerint – amelyet a „Picayune" szakácskönyvben találtam – póréhagymát, vöröshagymát, fokhagymát, kakukkfüvet, babérlevelet, cayenne-i borsot és fekete borsot zsiradékban megfuttatnak, majd lisztet és kevés húslevest hozzáadva párolják, aztán kapros-ecetes uborkát tesznek belé csíkokra vágva és még negyed óráig továbbfőzik. Az így készített mártást a vastag szeletekre vágott húsra öntik, húsz percre sütőbe teszik, majd pirított, megvajazott zsemleszeletekkel melegen tálalják.
A kreol konyha sajátos kreációi a „gumbo" néven ismert fogások. A gumbo kiadós, laktató „egytálétel" valójában, ugyanakkor azonban olyan sok változata van, hogy akár egy külön szakácskönyvet is megtöltenének a receptjei. Készítik csirkéből, pulykából, az okra nevű zöldségféléből, nyúlhúsból, rákból, garnélából és még sok minden másból is. A gumbo legtöbb változatának receptjében egy különleges fűszer szerepel, amelyet a sassaffras nevű növény leveleiből és gyökeréből készítenek. Mivel ezzel a fűszerrel hazai boltjainkban még nem találkoztam, a káposzta gumbo receptjével próbálom bemutatni ezt a nevezetes kreol ételfajtát az olvasónak, amelyben a sassaffras nem szerepel. Egyébként a gumbo készítésekor előbb a beletartozó húsféléket zsiradékon megpirítják, majd hozzáadják a zöldségféléket, fűszereket és tovább párolják. Végül a sassaffras fűszert lassan belekeverik és készre főzik. Melegen, rizzsel körítve szokták a gumbót asztalra adni.
A rizs gyakran szerepel a kreol konyha étlapján, eredetileg nyilván azért, mert Louisianában kitűnő minőségű rizs terem. Ilyen „rizses fogás" a népszerű jambalaya, amely a tenger gyümölcseinek, különféle húsoknak, kolbászféléknek kombinációja hosszúszemű, finom louisianai rizzsel. A jambalayának – akárcsak a gumbónak – sokféle változata van. A garnéla jambalaya készítésekor finomra vágott vöröshagymát vajon pirítanak, lisztet, majd kakukkfüvet, babérlevelet, petrezselyem zöldjét, fokhagymát adnak hozzá, chili-paprikával fűszerezik, végül paradicsommal tovább párolják. Ezután felengedik egy kevés húslevessel, hozzáadják a garnélákat, a rizst, cayenne-i borssal fűszerezik és készre főzik.
A jambalaya kreol módra az előbbi fogáshoz hasonló módon készül azzal a különbséggel, hogy a „chaurice" néven ismert kolbászkákat is belefőzik. A kolbász disznóhúsból készül, többi közt borssal, paprikával, kakukkfűvel fűszerezik. Ízhatásában tulajdonképpen hasonlít a csípős, magyar parasztkolbászra, ennél fogva a kreol jambalaya a magyar ízléshez is közel áll.
Halász Zoltán

Káposztás gumbo
Hozzávalók: 1 közepes fejes káposzta, 1 nagy vöröshagyma, 40 dkg marhahús, 2 szelet sonka, 50 dkg csípős kolbász, 1 zöldpaprika, 1/2 liter tej, 1 evőkanál zsiradék, só, fekete bors, cayenne-i bors ízlés szerint.
Elkészítés: A káposztát finomra vágjuk, a marhahúst, sonkát kockákra vágjuk. Egy nagy lábosban a zsírt felhevítjük, beletesszük a húst, sonkát, majd hozzáadjuk a hagymát, a kolbászt, végül a káposztát, a megtisztított zöldpaprikát, a cayenne-i borsot, sót és fekete borsot is, ízlés szerint. Hozzáadunk egy kevés vizet vagy húslevest, és kevergetve készre főzzük. Miközben fő, a tejbe keverjünk 2 evőkanál lisztet jó alaposan, hogy csomómentes legyen. Ezt beleöntjük a forró gumbóba és 5 percig kevergetve, tovább főzzük. Melegen, főtt rizzsel tálaljuk.

Halász Zoltán
Halász Zoltán

Ez is érdekelhet