Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A finn halételekkel és egyéb fogásokkal gyorsan megbarátkoztam. Csupán azt vettem zokon - a nyelvrokonság tudatában -, hogy lampaankyljykset kellett kérnem, amikor az étlapon jelzett ízletes báránysültre támadt kedvem.
Nem vendéglőben, hanem egy kirándulás során ismertettek meg finn barátaim az ugyancsak bárányhúsból készült rosvopaistivel, amelynek neve magyarra fordítva rablóhúst jelent. Mint elmesélték nekem, sok évszázadon keresztül hagyományos paraszti fogás volt Finnországban, de napjainkban már csak kirándulások során, netán ünnepi alkalmakkor vagy éppenséggel turisták számára készítik, hogy megismertessék velük a régi népszokást. Amúgy jól jártam vele, mert a finn rablóhús nagyon jóízű. Előkészületképpen egy gödröt ástak a kertben, majd a sütni való bárányhúst sóval, borssal és egyéb jókkal fűszerezték, majd alufóliába csomagolták. A becsomagolt hús a gödörbe került, erdei földdel lazán betakarták. A földrétegre homokot terítettek „védőpajzsnak” a túlságosan erős hő ellen, amelyet a fölébe rakott „tábortűz” gerjeszt. A tűzrakás délben történt, de a sültet csak este ásták ki a forró hamu alól. Akkor a fák alatt, tölgyfából ácsolt gerendaasztalon szervírozták, mégpedig sienisalaatti, vagyis erdei gombákból készített gombasaláta kíséretében.
Hogy mit ittunk hozzá? Étvágygerjesztőnek kostenkorvát, egy borókaillatú pálinkafélét, amely a finnek legnépszerűbb italai közé tartozik. Szomjúságoltónak pedig finn sört, amiből ugyancsak jócskán fogy az ezer tó országában, már csak azért is, mert a kostenkorva és a hozzá hasonló tömény italok, valamint a bor is csak korlátolt mennyiségben kapható és fogyasztható: „italkönyvre”, speciális boltokban lehet kiváltani a kinek-kinek járó fejadagot.
Mint barátaim elmesélték, a finn „rablóhús” évszázadok előtt azért volt népszerű eledel, mert Közép- és Észak-Finnországban a falvak népének főfoglalkozása a juhtartás volt: napokon, heteken keresztül hajtották nyájaikat, hogy az állatok táplálékot keressenek maguknak a kopár tájakon. A rosvopaisti elkészítéséhez nem volt szükség lábosra, serpenyőre, sütőalkalmatosságra. Az, hogy ma alufóliát használnak a hús begöngyöléséhez, csupán engedmény a modern higiénia követelményeinek - tették hozzá nevetve.
Későbbi „gasztronómiai kalandozásaim” során ismerkedtem meg egy másik hagyományos finn specialitással, a kalakukkóval is, amelynek neve magyarra fordítva kakastaréjt jelent, habár semmi köze sem a kakashoz, sem a taréjhoz - inkább egy sült csirkére emlékeztetett engem külalakjával.
A kalakukko voltaképpen halakból és disznóhúsból készült pástétommal töltött cipó: a rozs- és búzaliszt keverékéből gyúrt tésztába apró halakból és kockákra vágott disznóhúsból készült, borssal és kaporral ízesített tölteléket göngyölnek, rozsliszttel meghintik, s kemencében megsütik. Felszeletelve, vajjal és tejjel vagy iróval fogyasztják.
Halász Zoltán
