Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A védett tanú lelkiismeretes szerzője, Stephen pedig annyira bedolgozta magát a témába, hogy kritizálni is mer. A nehézkes gyakorlat példáján szépen bemutatja, hogy hősnője - még egyszerű polgárként - nemhiába bírálta a tanúmentő program hiányosságait. Ugyanilyen szakmai biztonsággal mozog írónk a lelkigondozó pszichiáterek világában. Egyik orvos mellékalakjáról nemcsak becsületszóra kell elhinni, hogy érti a dolgát. Elsőrendű helytállásról tesz tanúbizonyságot az események olyan váratlan fordulatánál is, amikor gyorsan és felelősen kell döntenie abban, hogy mi a fontosabb, a ragaszkodás a szakmai tisztességhez, vagy a páciens érdekeinek érvényre juttatása, netán életének önfeláldozó megmentése.
Amíg a szerző az előbb említett realitások talaján marad, könyve nem több egy pompásan megszerkesztett, logikusan átgondolható mindennapi történetszövevénynél. Feldobósabb, sőt bohókás ötletet kellett felvetnie ahhoz, hogy a szereplők kalandjai különlegesebb, mondhatni lidérces színezetet nyerjenek. Ezt a lebegtető elképzelést szolgálja, hogy a regényben fel-feltünedeznek az ügyész főszereplő emlékképei, rémálmai. Jócskán hozzájárul a cselekménybeli egyéb dolgok időnkénti álomszerűségéhez, enyhe valószínűtlenségéhez, hogy White másik jelentős alakja sem szokványos egyéniség. A megnyerő modorú férfiú olyan gorilla, aki ha úgy jött, bérgyilkolt is előéletében. Ő meg az ügyész asszony rengeteget beszélgetnek közös ügyeikről - fecserészésüket néha már unjuk. Ezek után természetes, hogy észreveszik: akár akarják, akár nem, közös cipőben járnak.
Van persze valami ellenállhatatlanul komikus abban, hogy a védelmi társaság bürokratikus és totojázó embereivel szemben az őrangyali dicsőséget egy véres múltú nehézfiúnak juttatja az igazságkereső szerző. A kimondatlan, de nyilvánvaló ellenpontozás azonban nem holmi ügyetlenség vagy provokatív aránytévesztés következménye. Inkább engedménytétel annak a réges-régi amerikai közhelynek, hogy a magányos, de rátermett hős szinte mesés erényeiben még akkor is bízni lehet, ha a látszat csal, mert az élethalálharcban a személyes határozottság és lelemény hatékonyabb akármilyen szervezet okvetetlenkedésénél, tesze-tosza fontoskodásánál.
Iszlai Zoltán
(Kiadó: General Press)
