Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kínaiak. Sajátos világ – nekünk. Többségük életében, társadalmuk működésében nincs szerepe nyugati értelemben vett vallásnak. Leszámítva a több-kevesebb sikerrel beléjük diktált modern ideológiát – kevés egyéb általános érvényű etikai elvet és erkölcsi törvényt követnek, mint: tisztelni az ősöket, fenntartani a család biztonságát és jólétét, és úgy élni, ahogyan azt az ember konfuciánus kötelezettségei megkívánják. Legfőbb ideáljuk a társadalom harmóniájának és rendjének fenntartása, ez a lét alapelemévé teszi a konfliktusok minimalizálását, az abszolút normákat pedig úgy tekintik, mint konfliktusok forrásait. Ezek az alapvető előírásai a korrekt magatartásnak.
Lin Yutang fél évszázada a színvonalas polgári irodalom iránt érdeklődők egyik kedvence. Az Egyesült Államokban élt kínai író – a Hungária Irodalmi Lexikon (1947) szerint – ragyogóan szellemes és mélységesen bölcs meglátásaival, megjegyzéseivel új színeket vitt az amerikai és az európai irodalomba. Művei világsikert arattak. Az Encyclopaedia Britannica is terjedelmes szócikkre érdemesíti. Munkásságának nagy részét annak szentelte, hogy az amerikai és az európai kultúrkörben magvas, ám mégis szórakoztató olvasmányok révén ismertesse és népszerűsítse Kína kultúráját, hagyományait, megmutatva az akkori modern Kínát is.
Ebben a művében, amelyet a Tericum Kiadó Pavlov Anna új fordításában adott közre, arról szól, hogyan élvezhetjük – kínai felfogás szerint – a legjobban az életet. A könyv 1944-ben Bölcs mosoly címmel lett nálunk is hallatlanul kedvelt, akkor Benedek Marcell fordításában. Amint a szerző elmondja, művét személyes vallomásnak, gondolatról és életről szerzett tapasztalatai összegzésének szánja. Nem szándékozik sem tárgyilagos lenni, sem örök igazságokat előadni. Szerinte a filozófia egyetlen célja, hogy megtanítson bennünket arra, miként kell könnyedebben és vidámabban felfogni az életet. És szemléltetésül rögtön hozzá is fűzi, hogy szerinte nem filozófus (értsd: nem bölcs) az az átlagos üzletember, aki ötvenéves korában – ha megteheti – nem vonul vissza. A világ szerinte csak akkor válhat békés és értelmes lakóhellyé, ha az emberek teleszívták magukat ennek a szellemnek a könnyű vidámságával. És ha végigtekintünk világunkon, zivataros múltján és jelenének tornyosuló problémáin, úgy óhatatlanul is arra jutunk, hogy kellene, de nagyon is hiányzik belőle a derűs nyugalmú béke, így szükségképpen az értelem is. Naiv, de vonzó Lin Yutang receptje, miszerint időt kellene szánnunk arra, hogy megvizsgáljuk a gyökereit annak a gondolkodásmódnak, amely lehetővé teszi az élet őszinte élvezését, és kialakíthat egy ésszerűbb, békésebb és kevésbé lobbanékony vérmérsékletet. Mindez személyes életstratégiának – ha van erőnk megvalósítani – nem is rossz.
Könyvének fejezeteiben állati örökségünktől az élet élvezetének különböző színterein és lehetőségein át a gondolkodás művészetéig vezet el bennünket. És sokak találhatják ebben modellértékűnek az életszemléletet, amelyet a kínai filozófus alakjában ajánl: olyan ember, aki szeretettel és szelíd iróniával nézi az életet, cinizmusát szeretetteljes elnézéssel keveri. Fél szemét behunyja, a másikkal látja hiábavalóságát sok mindennek, ami körülötte folyik – és önnön törekvéseinek is –, de megőrzi valóságérzékét, hogy elszántan folytathassa munkáját. Ritkán csalódik, mert nincsenek illúziói, és mert sohasem voltak túl nagy reményei. Szelleme ebben a tekintetben tökéletesen szabad.
Osman Péter
