Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ma is a legnagyobb elismerés, ha valakit reneszánsz embernek nevezünk. Szárnyaló szellemét, tudását-műveltségét, nyitottságát, sokirányú intellektuális érdeklődését, kiemelkedő alkotóteljesítményét dicsérjük így. Mi több, ebben a minősítésben ott van az is, hogy nem csupán becsüljük, de kedveljük is az illetőt. Mindebben nyilvánvalóan a reneszánszról alkotott ítéletünk jelenik meg.
A kultúra értékeire fogékony ember számára a reneszánsz maga a csoda: a mai értelemben vett európaiság vele vette kezdetét.
Ezt a csodát mutatja fel megragadóan és jól átérezhetően Az itáliai reneszánsz, a Vince Kiadó tárgyához méltóan gazdag, míves kiállítású, impozáns könyve. Benne tíz művészettörténeti tanulmánnyal, amelyek úgy tudják igen részletes és alapos leírások, magyarázatok révén segíteni a műalkotások és létrehozóik megismerését, a kor szellemének megértését, úgy adnak mindehhez hatalmas mennyiségű művészettörténeti és történelmi információt, hogy közben percre sem válnak nehézkessé, még kevésbé fárasztóvá. A megismerést, átélést a szépséges képző- és építőművészeti alkotások képeinek hosszú sora is segíti.
A román művészettel született meg az első nagy európai stílus, és vele kezdődött az európaiság, a kontinentális közösség fogalmának térhódítása. Isten fenségét és egyházának nagyságát hirdette, Nagy Károly és követői kezén pedig a világi főhatalom nagyságát. A gótika elfordult a gondolati szikárságtól és a zordon merevségtől, és a fenséges és szigorú Isten képe helyett a jóságos, kegyes Isten képét, a vallás feltétlen tiszteletében a derűs magasztosságot helyezte a gondolkodás középpontjába. A reneszánsz – amint a kötet szerkesztője idézi egy híres tanulmányból – az egyén felemelkedését jelenti, a szép iránti vágy ébredését, az örömteli élet diadalmenetét, az értelem győzelmét a testi valóság felett, a boldogság pogány keresésének megújulását, az egyén ébredező tudatát a környező természettel való kapcsolatában.
A reneszánsz kibontakoztatása tette Itáliát még egyszer a nyugati világ mintaadó kulturális középpontjává és művészetének főúri mecénásait a felvilágosult(nak látszani akaró) uralkodók, főurak és az őket utánzó nagypolgárok szerepmodelljeivé. A kultúra további fejlődésében és széles körű elterjedésében meghatározó jelentőségű előrelépést hozott azzal is, hogy az Isten, a vallás és/vagy a földi hatalmak névtelen szolgájából a megbecsülendő alkotó rangjára emelte a művészt. Ez bizonyára nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy a művészek előtt megnyílt a társadalmi felemelkedés lehetősége, ami arra ösztönözte őket, hogy kutassák alkotó- és kifejezőeszközeik fejlesztésének lehetőségeit, és elméletekbe is foglalják nézeteiket, felfogásukat a művészetről és azokról a technikai módszerekről, amelyeket létrehoztak, fejlesztettek. Hogyan történt mindez? E kötet segít megérteni, sőt látni is. Aki pedig Olaszországba készül, vagy utóbb fel akarja idézni, netán jobban megérteni az ott látottakat, annak igen kiváló vezetőjéül szolgál.
Osman Péter
