Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A "pecsenyevirág" elnevezéssel egyébként hajdan a majoránnát illették, ezt az igénytelen, de igen kedves egynyári növényt, amelyet egy idényben akár háromszor is lehet szedni. A levágott leveleket és vékony szárrészeket a legjobb frissen használni, de megszárítva, szétmorzsolva is jól hasznosíthatók, mert megtartják kellemes aromájukat. Nemcsak fűszerként szolgál, de gyógyteát is főznek belőle. Két evőkanálnyit kell egy fél liter vízbe szórni, egy-két percig főzni és leszűrve, éhgyomorra tanácsos egy-egy pohárral inni belőle reggel-este. Emésztési zavarok és görcsök ellen javallt.
A hellén világban a majoránna a kedvelt fűszerek közé tartozott, a görögök ma is szívesen ízesítik vele számos fogásukat. Az idők folyamán aztán a dísznövények között is felbukkant: az ünnepi alkalmakra font koszorúkba a babérág, a liliom, a rózsa és a nárcisz mellé odakerült a majoránna is. Gondolom, nem annyira szerény külleme miatt, inkább az illatáért.
Nem tudni, hogy mikor és miképpen került Magyarországra, annyi azonban bizonyos, hogy Szikszai Fabriczius Balázs latin-magyar szójegyzékében, amely 1590-ben látott napvilágot, a növények közt már a majoránna is szerepel. Olvashatunk róla Méliusz Juhász Péter Herbáriumában, a legkorábbi magyar botanikai műben is, amely alig tizenkét esztendővel Fabriczius Balázs munkája után jelent meg. A majoránna azóta egyfolytában jelen van a magyar konyhában: joggal, mert kellemes illata, íze zamatosabbá, finomabbá teszi a legkülönbözőbb fogásokat. Nemcsak a levesek és a főzelékek válnak pikánssá tőle, de a tokánynak, ürücombnak, különféle hurkáknak, pástétomoknak, vagdalt húsoknak is kitűnő fűszere. A pecsenyekacsa, de még a grillcsirke is ízletesebbé válik, ha sütés előtt majoránnával bedörzsöljük. A tűzdelt fácánból, a töltött csirkéből meg egyenesen nem hiányozhat.
Különféle, érdekes hiedelmek is fűződnek a majoránnához. Fűszeres illata állítólag felgerjeszti a vágyat és elűzi a bánatot. Alighanem erre gondolhatott Faludi Ferenc, a
XVIII. századi pap költő, amikor így emlegette a Virágok táncában a majoránnát: "...A narcissus hyacinttal / Ruta, kapor, pipacs, mák, / majoránna rozmarinnal, / bársonyvirág, violák, / egymás derekába kaptak, /
jól forgatták társokat, / a többinek példát adtak / így kímélték talpokat..." Ami egyébként nemcsak versnek jó, hanem a valóságnak is megfelel, mert a majoránnából ánizsmaggal, édesköménnyel, fodormentával, angelikagyökérrel, ezerjófűvel együtt főzött tea valóban csillapítja a fájdalmat. Ha elmúlik a görcs, akár táncra is perdül örömében az ember.
Régi francia néphit szerint a majoránna gazdagságot hoz, ha az ember érti a módját, miként kell "varázsolni" vele. Egy edényt vízzel meg kell tölteni, és amikor a víz már forr, egy maroknyi majoránnát kell beledobni. A bűbájosság akkor hatásos, ha háromszor elismétlik a varázsmondókát, amelyet - a kínrímért bocsánatot kérve - magyarul tolmácsolok:
"Majoránna, aranyos majoránna / hozzál aranyat máma!" Ezután az edényt - immár üresen - kiteszik a ház elé és türelmesen várják a jótét lelket, aki a varázslat hatására meg fogja tölteni arannyal.
Egy francia néprajzi gyűjtemény szerint a babona a XV. századból származik, a Gironde-ból. Az eredményről nem szól a tudós gyűjtemény - ahogy a takarékos franciákat ismerem, azok a bizonyos köcsögök talán még ma is kint állnak egyes gironde-i házak előtt.
HALÁSZ ZOLTÁN
