Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Manapság már magyar, osztrák és más országból jövő turisták kedvelt kiránduló- és üdülőhelye ez a táj, amely „szárazföldi félszigetként” nyúlik be Ausztriába, Szlovéniába és mindmáig őrzi nem egy emlékét annak, hogy a honfoglalás utáni időkben gyepü volt, ahová még Vér-Bulcsu vezér telepítette a határ őrizőit. Nagyon sokáig megmaradtak a határvidék lakosságának kiváltságai és szokásai: a kis csoportokban, füzéresen épült régi házak építőanyaga fa, berendezésük is túlnyomórészt fából való, művészi faragásokkal díszesek. Pankasz községben fából való, ősrégi „szoknyás” harangláb is áll a dombtetőn, Szalafőn, a „Pityerszer” nevű részen a régi szalmatetős házak közt még egy kástu is látható: egyedülálló, emeletes kamra, amelynek emeletén az élelmiszereket tartották hajdan. Tágas méretei arról tanúskodnak, hogy bőségesen betároltak oda mindenféle földi jót télire.
Nemhiába volt az Őrség mindig is a fazekasok hazája, ahonnan messzi földre szállították a különféle agyagedényeket. A legjobb ízű fogások ezekben készülnek tapasztalatom szerint ma is. Vegyük például a nevezetes „fazekas nyulat”: mindenekelőtt füstölt szalonnával bélelik ki a fazék alját, erre a kockákra vágott nyúlhúst rakják rétegesen, föléje hagyma kerül némi sóval, paprikával, aztán újabb hús és hagymarétegek következnek, amíg csak futja a húsból. A tetejére hagymaréteg kerül, amit paprikával meghintenek. A fazekat kemencébe vagy sütőbe teszik, ahol 1-2 óráig kell süldögélnie, a sütés időtartama attól függ, hogy a hús mit kíván. Bármennyi ideig tart is azonban a sütés – az alapszabály az, hogy keverni vagy pláne vizet hozzáadni nem szabad. Őriszentpéterben tanúja voltam az elkészítésének, elmondhatom, hogy babrár, de nagyon ízletes, kellemesen laktató fogás.
Velemérben gasztronómiai szempontból is szép élményeim voltak. Jó borokkal kínáltak sokfelé, amihez kitűnő borkorcsolya volt a kelt tésztából készített „őrségi perec”, de remek lakoma esett a „rönkhúzás” után is, ami egy régi népszokás felelevenítése, gyanítom titkos „oldalpillantással” az Őrséget felkereső turisták felé, akik – mint jómagam is – szívesen nézik az efféle vidám eseményeket. Hajdan azokat a lányokat szokták fatörzsre ültetve végighúzni a falu főutcáján, akik nem mentek férjhez farsang idején. Manapság persze már csak vidám szerepjáték a maskarába öltözött fiatalok számára a rönkhúzás, annál is inkább, mert a móka végén a fatörzset „elárverezik” és a befolyt pénzt közösen elmulatják. Kedvelt fogás ilyenkor a huszárpecsenye, amely ürühúsból készül, többnyire nyílt tűzön, s ami a legfontosabb, elkészítése „férfimunka”, ami már nevéből is következik.
A főzőüst alját káposztalevelekkel borítják, arra felváltva burgonyaszeleteket, felkockázott húst, vöröshagymát raknak, borssal, sóval, illatos füvekkel ízesítik, s némi borral felöntve megfőzik. Sokáig tart – két-három óra is beletelik –, amíg lassan rotyogva, időnként borral locsolgatva elkészül a huszárpecsenye, de megéri a türelmes várakozást, mert igen jó ízű, nem utolsósorban a szabad tűz füstjétől, amely semmi máshoz nem hasonlítható aromát ad az ételnek mindig, mindenütt.
A töltött kappant, amely veleméri lakomározásaim csúcspontja volt, régi parasztház konyhájában egy főzőasszony készítette, aki rendszeresen eljár lakodalmakba, ünnepségekre főzni, de szívesen főz magamfajta „jövevényeknek” is, akik a hamisítatlan őrségi koszttal szeretnének ismerkedni.
Az előkészítés azzal kezdődött, hogy egy üvegcsövet a kappan bőre alá dugott, s erősen belefújt, amitől az állat bőre elvált a húsától mindenütt. A megtisztított kappan húsát, belsőségeit megdarálta, tojással, szalonnával, sóval, fűszerekkel összegyúrta, a masszával a bőr alatti üregeket megtöltötte, majd az újból összevarrt kappant kendőbe göngyölve, főzőkanálra akasztva megfőzte.
Meglehetősen bonyodalmas műveletnek tűnt, de a főzőhölgy varázslatos könnyedséggel vitte véghez. Csak éppen a főzés hosszú, kétórányi idejét lett volna nehéz kivárni, ha közben nem sétáltam volna jókorát. Mire visszaérkeztünk, addigra elkészült a töltött kappan és kitűnőnek bizonyult.
Halász Zoltán
Nyúlfazék
Hozzávalók: 1 1/2 kg nyúlhús (színhús, csont nélkül), 300 g füstölt szalonna, 2 kg burgonya, 1 nagy vöröshagyma, 1 evőkanál rózsapaprika, só, bors.
Elkészítés: egy kb. 3-4 literes tűzálló edény alját és oldalait szalonnaszeletekkel kibéleljük. Először egy réteg nyers burgonyaszeletet, erre vöröshagyma-karikákat rakunk, majd egy réteg darabokra vágott nyúlhúst, sót, paprikát teszünk, erre ismét egy réteg füstölt szalonnát, megint burgonyát, vöröshagyma-karikákat, mindaddig, míg minden hozzávalót felraktunk. A tetejére vöröshagyma-karikák jönnek, paprikával meghintve. A tűzálló edényt befedve, tegyük be a hideg sütőbe és víz hozzáadása nélkül 3-3 1/3 óráig 180 fokos hőmérsékleten süssük. Ezután – amikor a hús jól átsült – a fedőt levesszük és további 10-15 percig sütjük, hogy a hagymakarikák szép aranyszínt kapjanak. Azon melegében tálaljuk.
Megjegyzés: zöldpaprika- és paradicsomszeleteket is hozzáadhatunk.
Őrségi perec
Hozzávalók: 1 kg liszt, 30 g keményítő, 1 teáskanál só, 4 dl tej, 2 db kockacukor.
Elkészítés: az élesztőt 1 dl langyos tejben – melybe a cukrot is beletettük – hagyjuk felmenni, majd hozzákeverünk 3-4 evőkanál lisztet és langyos helyen hagyjuk dagadni. A többi liszthez hozzáadjuk a sót, az élesztős masszát, majd annyi tejet, hogy gyúrható tészta keletkezzék. Gyúrjuk, amíg csak hólyagok keletkeznek, akkor tegyük mély tálba, hintsük meg liszttel és tiszta kendővel letakarva, langyos helyen hagyjuk pihenni, amíg a tészta duplájára dagad. Gyúródeszkán még egyszer könnyedén átgyúrjuk a tésztát, majd vékony rudacskákat formázunk a tésztából. Perecformákat készítünk belőlük, majd a kendővel letakarva még egyszer kelni hagyjuk. Előmelegített sütőben 200 fokon sütjük, amíg szép színt kapnak a perecek.
