Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A film történet egy hormonzavara következtében tetőtől talpig szőrös hölgyről, aki egyébként nagy sikerű író, egy habókos tudósról, aki egereket tanít a kulturált táplálkozásra és egy pucér vademberről, akit bolond apja majomként nevelt fel egy erdőben. Hármójukhoz kapcsolódik egy teljesen normális francia asszisztensnő, a tudós munkatársa, akinek úgyszintén szerepe van abban az elmesélhetetlen fordulatokkal teli történetben, amely másfél órán át pereg a moziban, jókedvre derítve a nézőt.
Elsősorban a kifogyhatatlan leleményű Charlie Kaufman forgatókönyvírót dicséri a mű. Valakit, akinek volt elég bátorsága, hogy sutba dobja a dramaturgia minden, egyébként jól bevált szabályát és vibráló szellemességgel, briliáns következetességgel megteremtse a maga világát, amelyben semmi sem logikus ennek megkövetelt szokványai szerint, de minden világosan következik abból az alapképletből, amelyet megteremt és végigvisz. A képtelenség racionalitása irányítja a történetet és tesz nemhogy elfogadhatóvá, de magától értetődővé minden fordulatot, váltást, szituációt.
Ehhez a forgatókönyvírói bravúrhoz csatlakozik a történetet életre keltő Michel Gondry rendező, akinek ez az első játékfilmje, de kezdőnek aligha nevezhető. Többtucatnyi, világszerte díjak özönét nyert, reklámfilm és videoklip volt már a háta mögött, amikor ebbe a vállalkozásba belekezdett. Szerencsére azonban nem a már jól bevált eszközeit erőltette rá a történetre. Nem próbált, hasonlóan megannyi, a filmcsinálás e vidékéről érkezett társához, gigantikus klipet formálni, annak zaklatott és gyakran irracionális szerkesztésmódját átvinni a játékfilmbe, hanem megfelelő alázattal átvette a forgatókönyv szellemét. Ehhez illő ritmusban, a korábban használt technika elemeit szinte láthatatlanul felhasználva aknázta ki mindazokat a lehetőségeket, amelyek benne rejtőztek a történetben. És bár feltehetően ebben nem volt korábban gyakorlata, kitűnő munkát végzett szereplőivel is. Egyaránt dicsérni lehet mind a négy színészt, akik a filmet végigviszik, a már gazdag tapasztalatú Tim Robbinst és Patricia Arquette-et, akik maradéktalanul képesek voltak az új feladathoz alkalmazkodni és a viszonylag kisebb múltú Rhys Ifanst és Miranda Ottot, akik szintúgy kiválóan oldják meg - a különösen Ifans esetében - nem sablonos szerepüket.
Még egyszer javaslom, felejtsük el a film bizalmatlanságot sugalló magyar címét és nézzük örömmel ezt a meglepő, elragadó humorú, egyedülállóan eredeti mozidarabot.
Bán Róbert
