Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A filmesek szeretik a háborút. No nem megvívni, hanem forgatni róla. Nehéz lenne kideríteni, hány mű készült akár az első, akár a második világháborúról, de a vietnami események is sok oldalt foglalnak el a filmográfiákban. Az Ellenséges terület című színes, feliratos, angol háborús filmdráma a nemzetközivé vált boszniai háborúval foglalkozik, a szokványostól sokban eltérő módon. A főszereplő az amerikai légierő egy fiatal tisztje, aki éppen abba akarja hagyni a katonáskodást. Elege van belőle. Utolsó bevetésén, egy szokványosnak ígérkező felderítésen azonban társával letérnek az előírt útvonalról és olyan tömegsírt találnak meg és fényképeznek le, amely ismeretlen a világ előtt. Bár a háborúnak elvben már vége van, szakadár egységek még harcolnak, felfedezik az idegen repülőgépet és lelövik. A két pilótának sikerül katapultálnia, de egyiküket megölik. Burnett hadnagy életben marad, sikerül is erről értesítenie a repülőgép-anyahajó parancsnokát. Reigart tengernagy pedig, bár felettesei megtiltják neki, saját felelősségére megkísérli megmenteni katonáját.
A történetet a forgatókönyvírók izgalmasra, látványosan megvalósíthatóra formálták. A játékfilm területén pályakezdő, reklámklipek készítésén nevelődött rendező, John Moore és a szintén újonc operatőr, Brendan Galvin bravúrosan teljesítik feladatukat. Néhol valóban újszerű beállításokat tudnak megformálni, amelyek kitűnő ritmusban kapcsolódnak egymáshoz, a feszültség nagy lendülettel viszi végig a történetet, amelyben nagy szerepet kapnak a szinte valószerűtlen, de a cselekményben megindokolt véletlenek. Igaz, a történet szövevényében aligha ismerhetjük ki magunkat, hiszen semmi tájékoztatást nem kapunk, ki is az ellenség, ki hova tartozik, milyen céljai vannak. Ez néha ugyan zavarba ejt, de végül is nem töri meg érdeklődésünket a morális probléma iránt, amelyet a film tulajdonképp felvet. Ezt a gondolatot a tengernagy dilemmájában elevenítik meg. Nevezetesen, hogy egyetlen hozzánk tartozó ember életének lehetséges megmentése indokolja-e az akcióval járó áldozatokat, kockázatot – neki kell eldöntenie. Gene Hackmanre hárul a feladat, hogy átélhetővé tegye ezt a nehezen ábrázolható, az emberi bensőben lezajló konfliktust és ő, mint mindig, kitűnően formálja meg Reigart admirális alakját. Minden külsőségtől mentesen, felesleges gesztusok nélkül állítja elénk a nehéz döntésre kényszerülő embert, aki amikor választ, tudja hogy ez számára pályafutása befejezését is jelenti, de tud saját meggyőződése, lelkiismerete szerint dönteni. Ez emeli ki az Ellenséges területet a szabványos háborús filmek sorából. E nélkül valószínűleg csak egy tehetségesen és ügyesen megcsinált kalandfilm lenne, jól ismert fordulatokkal, érdekes és könnyen felejthető kalandokkal, megszokottan jól kiválasztott figurákkal, kevéssé ismert, de tehetséges színészekkel, mint amilyen a főszerepet játszó Owen Wilson. És érdemes ez alkalommal megemlíteni a látványtervező Nathan Crowley nevét, aki kitűnő díszleteket épített a pozsonyi Koliba stúdióban és remek helyszíneket talált a Kárpátok vadregényes tájai között.
Bán Róbert
