Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ben Stiller neve nálunk nem igazán ismert, nem tartozik a magyar mozinézők által is jegyzett sztárok közé. Pedig másfél évtizednyi pályája eseményekben igazán gazdag. Színészként kezdte, de tanult filmrendezést is, számos népszerű televíziós show-műsor szerzője vagy társszerzője volt. Legújabb filmjében, a Zoolander, a trendkívüliben e három minőségén kívül még a producer feladatainak egy részét is magára vállalta. A szereposztásban pedig helyet kapott családjának jó néhány tagja, a felesége, az apja és az anyja, sőt még a testvérhúga is. Hozzá kell tennem mindjárt: valamennyien a show-világ gyakorlott figurái.
A film műfaja egyértelműen meghatározó: Amerikában crazy-comedynek nevezik, a magyar művészeti köznyelvben blődlinek hívják, ami részletesebben kifejtve azt jelenti: művészeti hülyéskedés vagy hülyéskedő művészet. A mi gyakorlatunkban nemigen művelik, talán csak Jancsó Miklós próbálkozott vele néhány alkalommal. A tengerentúli filmvilágban azonban igen gyakori és meglehetősen népszerű, bizonyos értelemben a némafilmek leginkább maradandó műfajának, a chaplini vagy keatoni komédiáknak továbbélése a hangosfilm időszakában. Újjáteremtői a harmincas években a zseniális Marx testvérek voltak.
Stiller komédiái ezek jelenkori folytatásai. Vad és szertelen mókázás, amely - ha úgy kívánja a helyzet - fittyet hány minden logikának, fütyül a dramaturgia hagyományos szabályaira, fordulatai gyakran váratlanok, nem is követhetők a megszokott történetépítés szabványai szerint. Ez alkalommal, Stiller szavaival: „gúnyt űz a divatvilágból a film, de olyan idétlen, képregényszerű stílusban, hogy szerintem senki nem veszi magára”.
Mindezek után természetesen a világért sem vállalkoznék arra, hogy megkíséreljem elmesélni a Zoolander cselekményét, de azt bizonyosan állíthatom: a film nézése közben azt érezzük, hogy bármi történik is, az belefér ebbe a stílusba. Van benne „riszaviadal” a volt és az aktuális divatcsillag között, aljas szándékú összeesküvés, hátterében a gonosz Mugabuval és előtérben a rendkívül szexis Katinkával, akit Milla Jovovich alakít, remekül. A főszerepben Ben Stiller mint Derek Zoolander és riválisa, a Hanselt alakító Owen Wilson tökéletesen ellentétes alkatú karikatúráját rajzolják meg az „év arcának”. Néha, ha akarjuk, még izgulhatunk is a fordulatokon, de végestelen-végig kuncogunk, nevetünk e képtelen világ képtelen históriáján. Remekül megformált a látványvilág is, amelybe beágyazódik a történet, mindvégig meg tudja őrizni a szükséges groteszkséget anélkül, hogy elkalandozna az elektronikus trükkök gyakran oly hiteltelen megoldásai felé.
Egy szó mint száz, a Zoolander, a trendkívüli igencsak megfelel a bizarr címnek, és aki szereti a nevettetés eme fajtáját, bizonyosan elégedetten áll fel másfél óra múltán a mozik manapság már valóban kényelmes székeiből. Aki meg talán nem szereti az ilyet, nézzen helyette valami mást - elég sok, magát komolynak tekintő hülyeséget kínálgat a program.
Bán Róbert
