Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyar kiadásban három részre bontott hatalmas esszé, Felipe Fernández-Armesto oxfordi professzor műve (amelynek első kötetéről már hírt adtunk annak idején) most, karácsonyra kiegészült a másodikkal és harmadikkal. A szerző szemlélete korántsem hagyományos, inkább szinte futurisztikus. Írása tulajdonképpen kalandos idő-útirajz, nem klasszikus történelemkönyv.
Kozmikus távolságból szemléli a földgolyó utóbbi ezer esztendejét, amelyet nem a megszokott Európa-centrikus szemüvegen keresztül láttat. Amíg például a mi számunkra meghatározó a törökök magyarországi jelenléte, addig Fernández-Armesto csupán ennyit említ meg itteni hódításaikról: „a XVI. században a törökök a biztonságra hivatkozva foglalták el Magyarországot, amihez nem sok kedvük volt”. Azért csak maradtak százötven évig; furcsa belegondolni, mi lett volna, ha hódításként élik meg azt a másfél évszázadot.
Európáról nem tár fel sok újat a professzor, ám másképpen késztet gondolkodásra egy-egy újfajta perspektíva felvillantásával. A könyvet olvasva olyan népek történelme bontakozik ki, amelyek nyomára eddigi tanulmányaink során általában lábjegyzetben, apró betűs részekben, esetleg az ajánlott olvasmányokban találhattunk rá. Pontos leírást kapunk a koreai „csodafegyverről”, a teknőcről, amely verhetetlen volt egy-egy tengeri ütközetben, hiszen ágyúi biztosan süllyesztették el az ellenséges flottát, és legénységének attól sem kellett tartania, hogy a fedélzeten lepi meg az ellenség, hiszen a vastüskék a támadót visszariasztották.
Mindegyik kötet végén szerepel függelékként egy kronológia, amely minden apró részletet a helyére billent, pontosan és precízen eligazít: amíg mi a világ másik felén járunk, vajon mi is történik Európa-szerte, és hogyan kapcsolódnak össze a nagy világtörténelmi játszmák. Közelebb visz ahhoz, hogy megértsük: nem lehet elszigetelt eseményként szemlélni a látszólag periferikus történéseket, hiszen minden összefügg mindennel.
A középkor története az iszlámot segítette megérteni, vagy legalább a „helyére tenni”. Az újkor története keleti tájakra kalauzol el, egyszersmind bemutatja az Újvilág fejlődését. Persze ki-kitekint Európára, de csak érintőlegesen. Mindenesetre, ebből a kötetből nem derül ki például, hogy milyen indítékok vezettek a vén kontinensen Ferenc Ferdinándnak az első világháború kitörését közvetlenül előidéző meggyilkolásához. (A jelenkor története már több „ismerős” mozzanatot elevenít fel, otthonosabban csengenek a történelmi szereplők nevei is.) A kötetek hivatalos bemutatóján Niederhauser Emil professzor megjegyezte, hogy a sorozatban csupán két-háromszor fordul elő Hitler neve, és Mussolinit is csak egyszer említik meg, holott nekünk, európaiaknak elképzelhetetlen a XX. század történelme a két világháború tragédiái nélkül. Ám a sorozatcím „alternatív” jelzőjének értelmében itt a hangsúlyok máshová esnek, mint az eddig megjelent egyetemes világtörténeti munkákban.
Fernández-Armesto sorozatzáró epilógusa derűsnek korántsem mondható jövőt villant elénk. A közelmúlt eseményeinek tükrében ez a jóslata talán nem is túloz.
(Athenaeum 2000 - Pannonica Kiadó)
O. A.
