A minden bizonnyal keleti eredetű, világhódító kártya sokáig a titkos tudásba való beavatás, vallási szertartások tartozéka, a jövendölés eszköze volt. Később, s mind a mai napig, a leggyakrabban játék, társaságban vagy egyedül űzött szellemi sport, a szerencse megkísértésének egy lehetősége. Társadalmi megítélése a középkortól fogva szélsőséges indulatok kereszttüzében változott, formálódott. A jó erkölcs prédikátorainak szemében a kártyázás a züllés, a kárhozat, az önpusztítás szimbóluma volt, a kártya pedig „az ördög bibliája”. Mindezek ellenére évszázadokon keresztül tart a kártya diadalútja. Főurak és polgárok, katonák és parasztok hódolnak szenvedélyének. Írók, festők, muzsikusok választják alkotásaik témájául. A kártyajáték történetét, a kártyalapok ikonográfiáját könyvtárnyi írás dolgozza fel, emlékeit köz- és magángyűjtemények őrzik. A világirodalom remekműveiben a regény- és színpadi alakok otthonosan mozognak a kártyabarlangok színes világában. Dickensnél, Balzacnál, Dosztojevszkijnél, Tolsztojnál, Csehovnál kártyaparti közben sorsok, szerelmek, üzletek dőlnek el.
Nálunk a kártya először Balassinál szerepel: „Kártyát játszván velem vet szüvet tromfomra”. Mikszáth Kálmán egy letűnő társadalmi réteg erkölcsi széthullását ábrázolta a dzsentrik kártyapartijaiban. Csurka István Ki lesz a bálanya? című darabjában pedig a hatvanas évek céljavesztett értelmiségét egy pókercsata keretében.
A kártya hegemón szerepe a szórakozásban a múlt század második felére tagadhatatlanul csökkent. Ám tévedés lenne azt hinni, hogy teljesen háttérbe szorult. Cáfolják ezt a gombamód szaporodó póker-, kártyaklubok, bridzsversenyek és az otthon csendjében a magány, a gond elűzésére szolgáló egyszemélyes kártyajátékok népszerűsége. Ez utóbbiak között a legelterjedtebb a sokféle változatban játszható pasziánsz. Ez egy- vagy kétszemélyes kártya-türelemjáték. Játszható egy csomag 32 lapos magyar vagy 52 lapos francia kártyával. A játék stratégiája a színcsaládok felépítésével bontakozik ki. Minden játék, alapos keverés után, a kártyacsomag sajátos alakzatban történő kirakásával kezdődik, majd folytatódik a kirakott kártyák játékonként más-más szabályok szerinti átrendezésével, csoportosításával. A játékos vagy játékosok kombinálókészségén, ügyességén múlik, hogy a pasziánszok pusztán unaloműző időtöltést jelentenek-e, vagy eredményük a szellemi felfrissülés is.
A Curiosa-Danár kiadó karácsonyra megjelenő kiadványa, A nagy Napóleon és még 52 pasziánsz különböző nehézségi fokú játékokat ír le, a kötetkét szerkesztő Ladányi Lóránt gyűjtése alapján. A kezdőknek hasznos lehet a „kislexikon”, a könnyebb eligazodást pedig a leírt játékok csoportosítása segíti. Külön fejezeteket alkotnak a magyar kártyával, az egy vagy két csomag francia kártyával, végül a két játékos részvételével játszható pasziánszok. A könyv megjelöli az egyes játékok nehézségi fokát és a siker valószínűségének arányát is. Magyarázatai világosak, stílusa könnyed, olvasmányos.
Eszes Máté
