Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Woody Allen - bár majd két tucat filmfőszerep van már a háta mögött - nem színész. Mint ahogy - jóllehet nagyjából ugyanennyi produkcióban állt a kamera mellett, a felvételek irányítójaként - valószínűleg nem is rendező. Allen - jelenség. Valaki. Ha úgy tetszik: valaki más. Egy tulajdonképp nem is olyan nagyon különös egyéniség, aki kiagyal és filmre visz - néha zseniális - történeteket, amelyeknek középpontjában többnyire ő maga áll. Teljesen mindegy, hogy ez a figura kétbalkezes bankrabló, nyaffadt értelmiségi, bravúros átváltozó. Ugyanaz a személyiség jelenik meg a vásznon, immár harminc év óta, gyérülő hajával, vastag szemüvegével, nyugtalan, ide-oda rebbenő tekintetével, vézna alakjával - és azonos gesztusokkal, azonos szövegmondó stílusban megjeleníti önmagát. És miközben alaposan megröhögtet bennünket, szakadatlanul panaszolja a világ lehetetlenségét. A filmtörténet talán legszomorúbb mulatságai fűződnek hozzá, aki rengeteg, megújuló változatban, kifogyhatatlan leleményességgel, a fordulatok gazdag arzenálját felhasználva, monoton következetességgel ismétli elkeseredett mondandóját. Olyan, mint az igazi, nagy cirkuszi bohóc, aki mozdulatainak sajátosan eredeti sztereotípiáival fakasztja kacagásra nézőit, miközben maszkján vastagon festett könnycseppek jelzik mérhetetlen bánatát.
Három évtizedes pályafutásába jellemzően illeszkedik legújabb, tavaly forgatott filmje, amely a magyar keresztségben a szellemtelenül lapos Süti vagy nem süti címet nyerte. Váratlan fordulatokban gazdag, mulatságos történet ez a piti kis bűnözőről, aki - a történet kezdetén mosogatófiúi státusban - élete nagy dobására, egy fantasztikus bankrablásra készül, hozzá hasonlóan kétbalkezes társaival. Rábeszéli hajdani sztriptíztáncosnő hitvesét, hogy béreljenek egy üzlethelyiséget a bank mellett, ahonnan megáshatja az alagutat, amely a feltörni tervezett széfhez vezeti őket. Az asszony nehezen, de rááll a vállalkozásra, s hogy megfelelő látszatot teremtsen, egy süteményboltot nyit, ahol saját készítményeit árusítja. A bankrablásból, megannyi mulatságos balfogás után, természetesen nem lesz semmi, az üzlet azonban váratlanul elképesztően beüt. Kilométeres sorok állnak, hogy hozzájuthassanak a különleges süteményekhez. A házaspárra ráomlik a hirtelen gazdagság és egyszerre a felső tízezer világában találják magukat. Megpróbálkoznak élni a lehetőséggel és úgy viselkedni, ahogyan ehhez a miliőhöz illőnek tartják. Persze nem tudnak és ebből adódnak a további bonyodalmak.
Allen rendezőként ismét nagyszerű csapatot kerített maga köré. Tracey Ullman, Elaine May, Hugh Grant és mind a többiek remek partnerek. Zhao Fei operatőri munkája kifogástalan, pontos, stílusos.
Lehet persze, hogy Woody Allen rajongói közül néhányan csalódottak lesznek, hiszen kétségtelen: korai filmjeinek (Játszd újra, Sam, Annie Hall, Manhattan) meghökkentő eredetisége már nem teremthető újjá. De aki egyszerűen csak jól akar eltölteni két órát a moziban, aki szereti Allen sajátos búskomor mulatságosságát, az jól fogja tölteni az idejét.
Bán Róbert
