Szeretjük, nem szeretjük, akarjuk, nem akarjuk, mégsem tudjuk másként, más gyűjtőfogalommal meghatározni a fővároson kívüli színházakat, mint „vidéki színházak”. Vidéki – a szónak nálunk nem jó a csengése. Porosat, beszűkültet, a nagyvilág szellemiségétől elzártat is jelent. Pedig tudjuk jól, az ország különböző városainak teátrumaira igazán nem illenek ezek a szavak. Időről időre erről tanúskodnak bemutatóik. S ezt a képet mutatják azok a vendégjátékok, fesztiválok, amelyeken megmutathatják akár Budapest közönségének is, hogy mit tudnak, hol tartanak.
A Thália Színház három játszási helye és a Merlin Színház ad otthont ezekben a napokban a vidéki színházak találkozójának. A bemutatók sorát a debreceni Csokonai Színház előadásában Teleki László Kegyencének előadása nyitotta, majd a Szegedi Nemzeti Színház Egressy Zoltán Portugáljával, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház a Szentivánéji álommal és a Vérnásszal, a veszprémi Petőfi Színház a Svejkkel, a kaposvári Csiky Gergely Színház Moliére Don Juanjával és Gombrowicz Operettjével vendégszerepelt. A szolnoki Szigligeti Színház Háy Gyula Isten, császár, parasztját és az Álomszonátát hozta el.
Ma, november utolsó napján a Tháliában a Miskolci Nemzeti Színház előadása, Márai Sándor mostanában újra fölfedezett A kaland című drámája kerül színre. Az a színjáték, amely az 1940-es ősbemutató után három évadon át volt a Nemzeti Színház sikerdarabja, majd „a színház” elfeledte, hogy azután az elmúlt évadban az Éjszakai Színház fölfedezze, sikerre vigye a szerelmi háromszög-históriát, amely a szenvedély, a magány, az orvosi és magánemberi etika súlyos kérdéseit is magában hordozza. A miskolci társulat Bálint Andrást, Márai műveinek értő előadóját hívta meg vendégként a főszerepre.
December 1-jén az egri Gárdonyi Géza Színház együttese a Diótörő zenésjáték-változatát adja elő, a színlap szerint gyerekeknek és felnőtteknek. E. T. A. Hoffmann Diótörő és egérkirály című meséjéből Kapecz Zsuzsa és Gothár Péter írt színpadi változatot, a zeneszerző Selmeczi György. Az egyszerre fantasztikus és reális históriából, amelyet a legtöbben Csajkovszkij világhírű balettjeként ismernek, most varázslatos és nyugtalanító rock-musical született. Ugyanezen az estén ugyanitt, de az Új Stúdióban Németh László Görgeyje kerül színre az egriek előadásában.
A soproni Petőfi Színház és a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház közös produkciója, A peleskei nótárius december 2-án este látható. A szerző, Gaál József a reformkori magyar színház írója volt. Vidámító boszorkányhistóriájának zenés változatát játssza most Hacser Józsa, Mikó István és Sinkó László főszereplésével az együttes. A Thália Régi Stúdiójában Spiró György Kvartettjét az egriek adják elő.
December 3-án a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Koenigsmark Agyő, kedvesem! című darabját mutatja be a Tháliában, míg a kecskeméti Katona József a Thália Új Stúdiójában a Mirandolinával, a Merlin Színházban pedig a Fösvénnyel lép színre.
December 5-én a Thália a kecskemétieké: Andersen meséje nyomán született Jevgenyij Svarc színpadi játéka, A király meztelen. Aznap Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten című darabját a Pécsi Nemzeti Színház az Új Stúdióban játssza.
A vidéki színházak találkozójának záróestjén a főszerepet a Pécsi Nemzeti Színház kapja. Arthur Miller Pillantás a hídról című előadásával vendégszerepelnek. Azzal a – Szikora János rendezte – produkcióval, amely egyöntetű sikert aratott nyáron az országos színházi találkozón Pécsett. Akkor szerepformálásáért Bubik István a legjobb férfialakítás díját nyerte el.
Róna Katalin
