Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ismét egy film Hollywoodból, amely a hajdanvolt álomgyárat, a harmincas évek olyannyira kedvelt tündérmesevilágát idézi. John Roth, a film rendezője maga is így beszél erről: „a történet humora és hangneme ragadott meg először, a régi idők kacagtató mozijának báját idézte fel bennem. Imádtam Capra és Sturges harmincas-negyvenes években készített filmjeit, amelyeknek legfőbb értékét a briliáns szereposztás, illetve a bőséges humor adta. Az Amerika kedvencei nosztalgiát ébresztett bennem, ráadásul lehetőséget adott rá, hogy tiszteleghessek a régmúlt mesterei előtt”.
A vállalt feladatot a film szinte hiánytalanul teljesíti. A világ, amelyet ábrázol, valóban ideális miliő a meséléshez. Főszereplői - a történet szerint - Hollywood topsztárjai, az ideális házaspár. Ám ez a kapcsolat már igencsak felbomlott. Gwen, az asszony egy tökös, bunkó spanyollal csalja finomlelkű férjét, magánéletükben botrány botrányt követ, de eddig ez még nem rontotta hírnevüket. Új filmjük bemutatóján azonban ismét az álompárnak kell megjelennie, mert ha nem, félő, hogy a film megbukik, nem hoz pénzt a kasszába. A stúdiófőnök a két színész ügynökét bízza meg a feladattal, hogy összehozza őket. Lee, az ügynök maga mellé veszi segítőtársnak Kikit, Gwen nővérét, személyi titkárát, őrzőjét és oltalmazóját. Nekik kell megteremteniük a látszatot: a pár körül ismét minden szép, minden jó, hogy mindenki meg legyen elégedve.
A történet azután a legszebb hollywoodi sémák szerint folytatódik, valóban bőséges humorral és ami még fontosabb: igazán pazar szereposztással. Négy valóban toplistás sztár, akik ráadásul még jó színészek is, alakítják a film minden terhét hordozó figurákat. Stílusosan, elegánsan, könnyedén oldják meg feladatukat. A történet alapötletét egyikük, a Lee szerepét megformáló Billy Cristal szolgáltatta, aki az amerikai film férficsillagai közül alkatában, játékstílusában talán a legközelebb áll a harmincas évek kedvenceihez. Vonzódása a stílushoz, a játéknak e múltat idéző formáihoz szinte magától értetődően következik egyéniségéből, szeleburdi bájából, szelíd humorából. Partnere az istenáldotta képességű Julia Roberts, az a színésznő, aki - bár mindig saját magát adja - elég tehetséges ahhoz, hogy ez az egy figura mindig a legalkalmasabb legyen arra a feladatra, amit épp rábíztak. Catherine Zeta-Jones és John Cusack remekül valósítják meg feladatukat, az álompár szerepében a kötelező sablon és az eredeti személyiség kitűnően párosul. John Roth, a már említett rendező pedig kellő alázattal rendeli alá magát színészeinek, igyekszik minden lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy játékuk teljességgel érvényesülhessen.
Bán Róbert
