A magyar keresztségben A szajré címet nyert új amerikai film vérbeli profi munka. Igazi thriller, vagyis bűnügyi játék. Főszereplője, helyesebben szólva: főhőse egy kiváló kasszafúró, Nick Wells, aki úgy dönt, hogy hosszú és sikeres rablói tevékenységét legszebb férfikora idején abbahagyja, s az eddig megszerzett pénzéből létrehozott, kitűnően prosperáló montreali dzsesszklubnak szenteli további életét. De régi barátja és állandó orgazdája ráveszi egy hattyúdalra. A városi vámraktárban őriznek egy rendkívüli értékű ásatási leletet, egy gyönyörű ősi jogart. Ezt kéne még megszereznie, s e cél érdekében fel kell adnia eddig híven betartott két alapelvét: „mindig egyedül dolgozz és sose abban a városban, ahol élsz”.
A melót ugyanis egy fiatal, jeles bűnözői tehetséggel rendelkező és igencsak rámenős fiatalember, Jack Teller készítette elő. Ő már hosszabb ideje a vámházban dolgozik, amolyan csökkent szellemi képességű figurát színlelve, pontosan ismeri a helyszínt és szabad bejárása van. Sok millió dollárról van szó, s ez azért jól jönne majdani nyugalmas polgári életének megalapozásához, így Nick rááll. A munkát gondosan és alaposan előkészíti, így aztán akadály nélkül a birtokába jut a zsákmány. És ekkor jön a váratlan fordulat. Az akció végrehajtásába ugyanis egy kis hiba csúszik. Az ifjú társ fittyet hány a betyárbecsület szabályainak és különböző, ravaszul kifundált cselek segítségével, társait átverve, egymaga akarja megszerezni a zsákmányt. Egy pillanatig úgy is látszik, hogy sikerrel jár. Ám amikor végre, diadalittasan kibontja a csomagot, amelyben a kincsnek kéne rejtőznie, egy ócska vasdarabot talál. Hiszen hősünk mestere a szakmájának és kiváló pszichológus is, akinek az ifjú társ már régóta gyanús volt. Utóbbi tehát hoppon marad és Nick, gyönyörű barátnője oldalán, elindul a tervezett nyugalmas jövő felé.
Frank Oz, a gyakorlott rendező jó ritmusban, kiváló színészvezetéssel bonyolítja a történet előadását. Az akciófilmek megszokott gyakorlatától eltérően itt nincsenek véres jelenetek, minden szolidan, csiszoltan bonyolódik. Rob Hahn, az operatőr képei is nagy gyakorlatról árulkodnak. A három főszereplő pedig nagyszerű. Robert de Niro minden kétséget kizáróan az amerikai film egyik legnagyobb kvalitású színésze, aki minden filmjében ugyanolyan jó, csak mindig tud egy kicsit más lenni. Nagy öröm újra látni a mozgásképesre visszafogyott Marlon Brandót, aki a kényszerű távol maradás évei alatt is megőrizte szuggesztivitását. A fiatal Edward Norton pedig ígéretes tehetség.
Csak amikor vége van a filmnek, s a moziból elmentében elgondolkodik az ember, akkor jön rá, hogy milyen morális hintába ültették A szajré készítői. Hiszen a bűnügyi filmek - korunk meséi. És a mesének íratlan törvénye, hogy abban a jó és a rossz harcol egymással, a jó diadalmaskodik, a rossz elnyeri méltó büntetését. Ebben a filmben viszont azért kell drukkolnunk, hogy a gazember elnyerje jutalmát, ha egyszer a sors egy még nála is elvetemültebb gazfickóval hozta össze.
Bán Róbert
