Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfennénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér. A város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Csakhogy egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt és cifrákat mondott, mígnem a pékné végképpen kijött a sodrából és egy darab kenyértésztát, amelyet éppen a kezében tartott, valakinek a fejéhez akart vágni. Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a tűzhelyen lévő lábosba potytyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan fordulat következménye az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amelyet a bécsiek azóta is Krapfennek neveznek.
A történetnek van egy francia ellenpárja is, amely XVI. Lajos király hitvesének, Marie Antoinette-nek a nevéhez fűződik. A királyné - mit sem sejtve arról, hogy milyen tragikus véget tartogat számára a sors - vidáman élvezte a párizsi élet kínálta mulatságokat, olyannyira, hogy egy alkalommal megszökött a Tuileriákban rendezett álarcosbálról, s álöltözetben elvegyült a tömegben, amely az utcákon kavargott azon a bizonyos éjszakán. Alighanem megéhezett a nagy csatangolásban, mert egy mézeskalácsos mestertől, aki nagy kosárból egyszerű paraszti fánkot árult, vásárolt egyet. Nyomban el is fogyasztotta, s annyira ízlett neki, hogy a lovaggal, aki titkos útjára elkísérte, mindjárt megvásároltatta az egész kosárra valót, néhány nap múlva pedig felrendeltette magához a fánksütőt az udvarba.
Ami ezután történt, már a gasztronómia történetébe tartozik. A mit sem sejtő mézeskalácsos mester elmondta a fánk receptjét, készítési módját a királyné cukrászának, az egy kicsit még módosított, finomított rajta, s a királyi lakomák étlapján nemsokára megjelent a fánk. Az idő múltával a fánk elterjedt mindenütt és egyre kedveltebbé vált, mivel a finom, laktató tészta még olcsó is. Ez persze Marie Antoinette-nek nemigen számított, de számunkra nem csekély előny.
Halász Zoltán
Hozzávalók: 60 dkg finomliszt, 3 dkg élesztő, 3 dl langyos tej, 4 evőkanál cukor, 1/2 dl rum, 4 tojássárgája, 1 teáskanál só, 1 citrom reszelt héja, 7 dkg vaj, olaj a szaggatáshoz és sütéshez, a tetejére 2 evőkanál porcukor, a tálaláshoz 1/2 dl barackpálinka, 30 dkg barackíz.
Elkészítés: az élesztőt 1 deci langyos tejbe morzsoljuk, hozzáadunk 4 evőkanál lisztet, 1 teáskanál cukrot. Ezekből kovászt készítünk, s negyed óráig érni hagyjuk. A rumot meglangyosítjuk, a maradék cukrot feloldjuk benne. A többi lisztet tálba töltjük, hozzáadjuk a tojássárgákat, a kovászt, sót, a reszelt citromhéjat, a cukros rumot. Beledolgozzuk a maradék langyos tejet, az olvasztott vajat. 8 percig fakanállal dagasztjuk, utána a tésztát letakarva fél óráig kelni hagyjuk. A kelesztett tésztát átgyúrjuk, olajozott gyúródeszkán ujjnyi vastagságúra lapítjuk. Fánkszaggatóval kiszúrjuk, a tésztakorongokat húsz percig pihenni hagyjuk, majd közepüket kissé benyomva, forró olajban mindkét oldalukon kisütjük őket. A kész fánkokat szalvétára kiszedjük, hogy az olaj lecsöpögjön róluk. Tálalás előtt porcukorral meghintjük, majd a barackpálinkával ízesített lekvárral tálaljuk.
