Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A bűnügyekkel foglalkozó hollywoodi filmek túlnyomó része az utóbbi évtizedben úgynevezett akciófilm. Ezek jellemzője, hogy a főszerepet a revolver, a robbanóanyagok és egyéb, pusztításra való szerszámok játsszák, cselekményük legfőbb eleme a tömeges gyilkolászás, megspékelve némi autós üldözéssel. Ritkaság ma már a hitchcocki thriller (vagy ahogy nálunk hívják: a krimi), amely bűntettek felderítéséről szól. Ahol a történet gerincét a két szemben álló fél logikai csatája jelenti, ahol az izgalmat egy szigorúan felépített gondolati háló teremti meg, az a szellemi küzdelem, amelyet a bűnöző és a nyomozó vív egymással.
A pók hálójában e kivételek sorába tartozik. Itt egy gyermekrablási eset szálára felfűzve két, a maga területén kivételes képességekkel rendelkező ember áll szemben. Mindkettő egyéniség a maga nemében, mindkettő a maga logikája szerint cselekszik a váratlan fordulatok során. A James Patterson regénye nyomán készült forgatókönyv - Marc Moss munkája - megfejeli ezt a történetet egy valóban váratlan húzással, amelyet semmiképp sem mesélhetek el, ha nem akarom a néző élvezetét tönkretenni.
Lee Tamahori, az új-zélandi származású, még pályája kezdetén álló rendező legfőbb érdeme, hogy eszközeit alárendeli a történetnek. Nem akar különleges beállításokkal brillírozni, nem tér el a műfaj szabályaitól. Jó ritmusban, megfelelő vizuális környezetet és hangulatot teremtve viszi tovább epizódról epizódra a feszültséget, látványos megoldások helyett engedi játszani a szereplőket. Ugyanez a mértéktudás és mértéktartás jellemzi Matthew F. Leonetti operatőri munkáját.
A szereplőlista élén Alex Cross nyomozó szerepében Morgan Freeman áll. Három évtizedes pályafutása során három Oscar-jelölést gyűjtött be eddig, többek között a Miss Daisy sofőrje címszerepéért. Igazi filmszínész. Szinte rezzenetlen arcának apró mozdulásai tökéletesen érzik a kamera egyedülálló lehetőségét a megszülető érzelmek és gondolatok kifejezésére. S - egy kis kitérővel - érdemes elgondolkodni azon, hogy ha ez a nagyszerű színész egy fél évszázaddal hamarabb születik, tehetsége sosem derülhetett volna ki. Hiszen a harmincas-negyvenes években Hollywoodban íratlan, de szigorú szabály volt, hogy színes bőrű nem játszhat főszerepet, s különösképp nem lehet okosabb egy fehér embernél. Micsoda változásoknak kellett végbemenniök az amerikai társadalomban, míg az ötvenes évek derekán megnyílt a lehetőség és egy Sidney Poitier vagy Harry Belafonte áttörhette az ellenállás falát. A nézők szerencséje, hogy ez megtörtént.
Partnerei között első helyen Monica Pottert találjuk, aki nemcsak látványnak kellemes, de elég jó színésznő is ahhoz, hogy erősen csavaros szerepében helytálljon Morgan Freeman mellett.
Mindent egybevetve A pók hálójában örömet szerezhet azoknak a nézőknek, akik kedvelik az akciófilmek vérzuhatagában már-már kipusztulni látszó valódi thrillereket.
Bán Róbert
