Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ember okozta klimatikus változás nemcsak rendkívül fontos, hanem rettenetesen bonyolult is. Annak az elméletnek az alapjait, amely szerint az emberi társadalom a szerves anyagok elégetésével a környezet felmelegedését okozza, már több mint száz évvel ezelőtt lerakták. A földi környezet elméleti modelljei azonban csupán néhány évtizedesek és még mindig nem tökéletesek. Ugyanakkor az éghajlat hajlamos az emberi tevékenységtől teljesen függetlenül is hosszan tartó hőmérsékleti, légnedvességi és egyéb változásokra, az emberi tényezőket így nagyon nehéz a természetes okoktól elválasztani. Ez csak még jelentősebbé teszi, hogy a világnak sikerült megállapodnia arról, hogyan közelítsék meg ezt a problémát. Pedig nemcsak a dolog tudományos háttere bonyolult és bizonytalan, de eltérőek az egyes országok érdekei is. Míg a trópusi országoknak problémákat jelenthet a globális felmelegedés, a hidegebb éghajlatú államoknak, mint Kanada és Oroszország, kifejezetten hasznos lehet. A part menti államoknak súlyos károkat okozhat az óceánok vízszintjének emelkedése, viszont nem érintené a szárazföld belsejében lévő országokat. A szén- és olajtermelő országok érdekeit sértené a szerves energiahordozók fogyasztásának csökkentése, miközben más energiatermelők, például a vízierőművek tulajdonosai hasznot húzhatnának belőle. Röviden: számos érdek ütközik és sok a bizonytalanság a klímaváltozás folyamata körül.
Hogyan sikerült elérnie a világnak ezt a megállapodást, még akkor is, ha ez csak az első lépést jelenti egy több évtizedes folyamatban? Dicséret illeti a diplomatákat a kompromisszumok eléréséért. De az igazán nagy dicséret a tudományos közösségnek jár, amely ügyesen és objektíven dolgozott a különböző iparágak, környezetvédő csoportok, eltérő érdekű és nézőpontú államok agresszív lobbizásának ellenére. A tudósok a klímaváltozás elemzésének folyamatát úgy szervezték meg, hogy előterjesztett bizonyítékaik rákényszerítették a politikusokat a valósággal való szembenézésre. Érdemes megismerkedni e lenyűgöző tudományos erőfeszítés részleteivel, mert igen tanulságosak más világméretű problémák megoldási lehetőségeinek szempontjából.
Az ENSZ két szakosított szervezete 1988-ban hozta létre a klímaváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportot (IPCC). Az IPCC tudósok hatalmas hálózata, akik felmérik a klímaváltozásra vonatkozó tudományos ismereteket, valamint az időjárás-változás és az emberi társadalom kapcsolatait. Több száz kutató vesz részt ebben a munkában, akik mindent megtesznek, hogy biztosítsák a bizonyítékok értékelésének objektivitását és tudományos megbízhatóságát. A testület ötévente jelentést terjeszt a világ politikai vezetői elé - most fejezik be a munkát a harmadik jelentésen, amelynek egyes részeit már nyilvánosságra hozták és széles körben megvitatták. Ezek alapján megállapítható: egyre több a bizonyíték, hogy az ember jelentős befolyást gyakorol az időjárás alakulására.
A szén, az olaj és más szerves tüzelő- és üzemanyagok használatában érdekelt különböző ipari csoportok támadták a klímaváltozás elméletét és megpróbálták aláásni az IPCC tudományos szavahihetőségét. Egyes tudósok azt állították, hogy nem bizonyíthatók az ember okozta klímaváltozások vagy azokat eltúlozták, megint mások politikai elfogultsággal vádolták a testületet.
A tét igen nagy, mivel a kiotói szerződés jelentős, hosszú távú változások előfutára lehet az energiaszektor szerepét és azt illetően, hogy a jövőben milyen energia-előállítási technológiákat fognak használni. Kétségtelen, a tudományos értékelésben voltak és vannak komoly bizonytalanságok, így könnyű volt a nyilvánosság elé állni azzal, hogy nincs elegendő bizonyíték a cselekvéshez.
Amikor George W. Bush elnök hivatalba lépett, az érdekcsoportok folytatták harcukat az IPCC ellen. A Bush-adminisztráció kezdetben azt állította, az időjárás-változás tudománya túlságosan bizonytalan ahhoz, hogy politikai vezérfonalként használhassák. A kormány becsületére legyen mondva, hogy az elnök aztán felkérte az Amerikai Tudományos Akadémia egy különbizottságát, vizsgálja meg az IPCC munkáját. Az akadémia megállapította, hogy az IPCC tisztességesen és pontosan mutatta be az időjárás-változásról szóló, jelenleg hozzáférhető tudományos bizonyítékokat. Az IPCC gondos és alapos munkájának köszönhetően a világ túl tudott lépni a szokásos címkézésen és pártoskodó vitákon. Bár az ember okozta klímaváltozás korlátozására irányuló globális lépések hátrányosan befolyásolhatnak egyes jelentős üzleti és regionális érdekeket, a tudomány győzelmet aratott a hagyományos érdekek felett. És ezt az tette lehetővé, hogy a tudósok jól használták fel tehetségüket, s erőfeszítéseiket átláthatóan és szakszerűen szervezték meg.
Túl korai volna még győzelemről beszélni az ember okozta időjárás-változás ellenőrzés alá vonásával kapcsolatban - ahhoz évtizedek erőfeszítésére lesz szükség -, de a világ legalább elindult a megfelelő irányba. Bár az Egyesült Államok még nem csatlakozott az új szerződéshez, a tudomány rá fogja kényszeríteni Amerikát, hogy a jövőben játsszon konstruktívabb szerepet, még ha politikusai változatlanul szembeszállnak is e folyamattal.
Összekapcsolódott és technológiára épülő globális társadalmunkban a tudományos bonyolultságú kérdések egyre inkább befolyásolják életünket. Hogyan harcoljunk az AIDS ellen? Alkalmazzunk-e genetikai módosításokat a kultúrnövényeknél a mezőgazdaság fejlesztésére? Hogyan oldjuk meg a világ egyes részei ivóvízhiányának problémáját? Hogyan tudjuk fenntartani a biológiai sokszínűséget? Minden esetben politikusokra és diplomatákra lesz szükség, hogy együttműködve át tudjuk hidalni az eltérő érdekeket. Ugyanakkor a legpontosabb és legobjektívebb tudományos információkra is szükségünk lesz, hogy kiválaszthassuk a legmegfelelőbb cselekvési irányt. Az IPCC megmutatta, hogy gazdag és szegény országok tudósai képesek együtt dolgozni és objektív tájékoztatással szolgálni még igen bonyolult témákban is.
(A szerző a Harvard Egyetem közgazdaságtan-professzora, az egyetem Nemzetközi Fejlesztési Központjának igazgatója)
Copyright: Project Syndicate
