Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
E kiadványával folytatja „A régészet nagy pillanatai” sorozatát a Magyar Könyvklub. A kötet végigvezet azokon a főbb helyszíneken, ahol az ókori görögök civilizációja élt és alkotott: a kontinentális részen, az Égei-tenger szigetein, Kis-Ázsia partvidékén és a mai Olaszország déli tájain (a hajdani Magna Graecián).
Mondjuk ki mindjárt: kifejezetten művészet- és kultúrtörténeti útikönyv ez, semmiképp sem az ilyen művek csevegő fajtájából való. Képben és írásban mindenekelőtt ismereteket kínál, s hogy ezt eredménnyel tehesse, stílusa tömör, sallangmentes, olykor szikár. A hűvös tárgyszerűség legfeljebb a nagy, színes ábrákon enged fel kissé, bemutatván, milyen lehetett a feltevések szerint egy-egy jeles építmény, városrész. Méltatást érdemel a képek kitűnő minősége, amelynek köszönhetően nem egy alkotás élőbben, teljesebben áll elénk, mint ahogyan a turistának megmutatkozik. Elég, ha az olyan festménycsodákra gondolunk, mint a knósszoszi liliomos herceg, a bikajáték, a madaras freskó, a thérai ökölvívó fiúk, vagy Agamemnón halotti maszkjának, a paestumi festett kőlapoknak, a riacei bronzszobroknak és még sok más remekműnek az itt látható fényképe.
Az ismertetés a legősibb, a minószi (krétai) és a kükládikus civilizációkkal indul. Előbbinek fejlettségéről vall például, hogy már Kr. e. 2500 körül élénk kereskedelmet folytattak Egyiptommal. A lélegzetelállítóan hatalmas knósszoszi palota, vagy a másik, a phaisztoszi látványa önmagában is fogalmat ad arról, hogy mi mindent tudhatott ez a nép, amelynek (pontosabban gazdagabbjainak) magánéletéről a Hagia Triadában kiásott villa leírása és képei beszélnek. A Kükládok szigeteit pedig valósággal elborítják az olyan települések és temetők, amelyekben a régészek gazdag és színes anyagi kultúráról tanúskodó leleteket tártak fel. Közülük ma talán Szantorini a legismertebb, egy hajdani, a Kr. e. XVI.-XV. század táján felrobbant – de ma is lakott – szigetvulkán maradványa.
Olümpia. A hagyomány szerint Kr. e. 776-ban rendezték meg először az olimpiai játékokat, s hamarosan már távoli vidékekről is jöttek a versenyzők. Zeusz ősi oltára itt egyszerűen egy csomó hamu volt, mert úgy tartották, semmilyen anyag, amelyet emberi kéz érintett, nem méltó a hatalmas istenhez. Delphoi és Apollón szentélye, a híres jósdával. Hét bronzból készült oroszlánfejen keresztül csobogott a szent Kasztalia-forrás vize, amelyben a zarándokok és a papok megtisztultak, mielőtt felkeresték volna a jósdát.
Az athéni Akropolisz, a klasszikus kor jelképe. Ciprus, Aphrodité szigete. Rodosz, amely a minószi civilizáció összeomlása után, Kr. e. 1500 körül lett erős királysággá, később pedig terjeszkedő erővé vált és gyarmatokat létesített Szicíliában, Spanyolországban, Kis-Ázsiában és a Fekete-tengeren. Trója - legendás történelem és legendás ásatások. Epheszosz és az ottani Artemiszion, a világ hét csodájának egyike. Halikarnasszosz, Mauszólosz síremlékével. A mesés építmény a XIII. századig fennmaradt, amikor egy földrengés ledöntötte felső részét. Örök szégyen és fájdalom: szobrainak és építészeti díszeinek zöme kemencékben végezte a XV. században. Meszet égettek belőlük.
A Magna Graeciáról szóló rész pedig legyen „kötelező olvasmánya” mindenkinek, aki nem igazán tudja, hogyan éltek, mi mindent alkottak a régi görögök Szicíliában és Dél-Itáliában, s főként azoknak, akik e tájakra készülnek, vagy újra fel akarják idézni őket.
Osman Péter
