Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A fent olvasható cím nem sajtóhiba, csak a filmforgalmazói „lelemény" torzította ilyenné. Feltehetőleg úgy gondolták, hogy a „fűbenjáróból" a „fű" ragadja meg a nézők figyelmét, erről pedig a marijuana drogosok között használt elnevezése jut eszükbe. S ha véletlenül így történik, akkor helyben is vagyunk, hiszen a Nigel Cole rendezte film középpontjában ez a kábítószer áll. Ebből fakad a bonyodalom és a megoldás is.
A XX. század e szörnyű járványáról, önmagunk mérgezésének krónikus betegségéről persze már sok film született. Megrendítő emberi tragédiákról, a terjesztésben részt vevő bűnözőkről és az ellenük harcoló rendőrökről súlyos drámák és akciófilmek, thrillerek vég nélküli sorát ismerjük. Craig Ferguson és Marc Crowdy forgatókönyve azonban egészen más oldaláról közelíti meg a kérdést. Kedves, derűs vígjátékot formálnak egy marijuana-ültetvény születése és pusztulása köré. Másképp szólva: mesét írnak, mert ami ebben a filmben történik, minden ízében a mesék világába tartozik. Kivétel a történet kezdete. Az ugyanis gyakorta előfordul, hogy egy házasságban – a férj halálával – az özvegyre csak jókora adag adósság marad, megtetézve egy bánatos szeretővel.
Mihez is kezdhetne ebben a helyzetben egy olyan ízig-vérig angol polgárasszonyka, mint Grace Trevethan, aki eddig „babaházban" élt, és a háztartás vezetésén kívül csupán a kertjével, főként orchideáival foglalkozott. A váratlan ötletet a fordulat következtében munkanélkülivé lett kertésze sugallja számára, aki titkon kókadt kis kendertöveket növesztget a parókia elhanyagolt kertjében. Grace rájön: itt az esély, hogy kilábalhasson a gondból. Üvegházában, a kertész segítségével, hamarosan nagy mennyiségű és pompás minőségű kábítószer terem, ami – ha sikerül megfelelően elpasszolni – valóban kihúzhatja őt a bajból. Csak éppen a szelíd, idilli cornwalli falucska nem kínál piacot az áru számára. Meg kell keresni azt a helyet, ahol rábukkanhat a megfelelő vevőre, s ez bizony egy szelíd kis vidéki úriasszonykának nem is olyan egyszerű.
No, ebből a helyzetből következnek a mulatságos és fordulatos bonyodalmak, amelyek elvezetnek – meséről lévén szó – a meglepő happy endhez.
Ami az önmagában kedves, de lényegében jelentéktelen filmecskét igazán megnézésre érdemessé teszi, az a főszereplő, Brenda Blethyn alakítása. Az Oscarra már kétszer is jelölt, számtalan egyéb díjjal gazdagon dekorált színésznő, akit tíz évvel ezelőtt a legjobb ifjú tehetségnek járó díjjal jutalmaztak, fényesen igazolja akkori kitüntetői éleslátását. A film első jelenetétől az utolsóig olyan, mintha valóban Grace Trevethannek született volna. Úgy mulatságos, hogy egy pillanatra sem karikíroz, hanem engedi a helyzeteket hatni magára. A pályakezdő rendező tisztelettudó szakmai alázattal teremti meg a feltételeket számára, és ez nagy érdeme, amelyben egyébként osztoznak a többi játszók is.
Bán Róbert
