Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A filmből aligha derül ki, hogy valóban kanként vad-e a történetben szereplő féltucatnyi fiatalember, aki egy rövid előjáték során alapítványfélét hoz létre amelynek tulajdonosa majd az lesz, aki közülük a legtovább áll ellen a házasság kísértésének. Magában a történetben azonban már csak ketten vannak versenyben a győzelemért. Ám egyiküket nagy baj éri, jókora summa pénzt veszít egy kaszinóban, amelynek tulajdonosa harminc nap haladékot ad neki, hogy kiegyenlítse tartozását. Ellenkező esetben kinyírja.
Amerikai vígjátékról lévén szó, ebből a tragikumot ígérő szituációból persze valami bohóckodás jön létre. Ennek tétje, hogy Michaelnek, a kutyaszorítóba került fickónak sikerül-e ilyen gyorsan megnősítenie riválisát, Kyle-t, aki a történet szerint nemcsak igen vérmes kan, hanem jókora barom is. Előre kell bocsátanunk, bár ezt nyilván mindenki sejti már a kezdetén, hogy mindez így történik. Ehhez azonban egy csavaros történet párosul. Belép a harmadik főszereplő, egy lány, akit valamikor Kyle megfosztott szüzességétől, aztán az országút közepén kidobta kocsijából. A lány, akiből közben rendőr lett, hajlandó Michael segítségére lenni, részben bosszúból, másfelől a közben igen szép összeggé növekedett díj feléért. Ebből az alaphelyzetből azután - engedjék meg, hogy nem jól nevelt filmkritikusként, hanem mint egyszerű, mezei néző mondjam - jókora marhaság keveredik.
A summázatban persze két lehetőség rejlik. Vannak afféle marhaságok, amelyekről a „Vége” felirat megjelenése után azt mondjuk, hogy: na, azért egész jól szórakoztunk. Megítélésem szerint a Vad kanok (eredeti címén: Kandúrok) nem ebbe a kategóriába tartozik. A már gyakorlott forgatókönyvírónak nevezhető, de rendezőként ezzel a művével bemutatkozó Gregory Poirier bizonyosan sok filmet látott már, de kevés eredetiséggel rendelkezik. Így aztán a filmben szereplő ötletek mind használtak. És ami még nagyobb baj: jelentős részben még ízléstelenek is. Fordulatai túlnyomó részének nemcsak a valósághoz nincs köze, ami teljesen bocsánatos egy efféle bolondos komédiában, de a humor lélektanával sincs köszönő viszonyban, ami egy gyakorlott forgatókönyvíró esetében már elég nagy baj. Rendezőként pedig Poirier még szinte semmit sem tud a mesterségnek abból a részéből, amit szakmai nyelven színészvezetésnek neveznek. Szereplői - az egyetlen Shannon Elizabeth, a női főszereplő kivételével, aki mértéket tud vinni játékába - azt csinálják, amiről azt hiszik, hogy mulatságos, de valójában igen olcsó ripacskodás.
Személyes ízlésemet tekintve őszinte híve vagyok a szórakoztató komédiáknak, kalandfilmeknek, vagyis mindannak, amit - némi lebecsüléssel a szóban - mozinak szoktak nevezni. Így aztán egy kicsit mindig saját bánatomként élem meg, ha valaki nem él, hanem visszaél azzal a lehetőséggel, amit az ilyen témák kínálnak. Ezért meglehetősen rossz kedvvel jöttem ki a moziból a Vad kanok megnézése után, s mint ilyenkor mindig, hollóként mormoltam magamban: kár, kár, kár.
Bán Róbert
