Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kifejezés zenei: lassú, halk, lépegető játékra utal. Finom a mű is e címmel. Az eredeti, meg az is, amelyik belőle készült. A néző többnyire arra figyel, kik játszanak egy-egy filmben. Ha csak erre ügyel, már akkor is fontos dolgot tud meg. Ám ha a rendezőt és az írót is megjegyzi magának, akkor mindjárt a művészet négy nagy alakjának lesz ismerőse. A Moderato cantabile 1960-ban készült fekete-fehér film. Pontosan olyan hosszú, mint amilyennek a filmeket szeretjük, amilyenek valaha voltak: másfél órás. És, miután nem ilyen meg olyan technikával, amolyan alapanyagra készült, a színeknek nem volt idejük és módjuk megkopni, legfeljebb a fekete-fehér kockák kaptak negyven esztendőnyi finom kis patinát.
Az első, amelyre oda kell figyelnünk, az alapmű írójának, Marguerite Duras-nak a neve. Ráadásul ez a legismertebb, leghíresebb kisregénye a francia szerzőnek. Kis remekmű a lélek történéseiről. Van benne bűnügyi szál, amely nem megy át olcsó krimiizgalomba. És a történések továbbrezegnek azokban, akik véletlen szemtanúi az esetnek. A történetet az angol Peter Brook, akinek elsősorban színházi rendezéseit ismerhetjük (nálunk is járt hajdan a Royal Shakespere Companyvel, vendégjátékon) tette át filmvászonra. Duras regényéhez értő kézzel nyúlt: ugyanaz az álmos, álmodozó, furcsa, lebegő hangulat jellemzi a filmet, mint a könyvet. És akkor ott van még két név: az egyik Jeanne Moreau-é. A különleges szépségű, érdekes arcú, kiváló, a filmvásznon is színpadi mélységeket mutató színésznőé. A húzónév pedig, tagadhatatlanul, Jean-Paul Belmondóé. A fiatal Belmondo szerepel itt, még nem az akciójeleneteket is személyesen bevállaló színész az, akire figyelnünk kell, most csak a léleknek vannak különleges mutatványai.
A történet egyszerű vonalú. Egy asszony - Jeanne Moreau -, aki társadalmi helyzete szerint a magasabb osztályokhoz tartozik, a külvárosba viszi a gyerekét zongorát tanulni. Hogy elüsse az időt, beül a helyi kávéházba, és itt egy szerelmi gyilkosság szemtanúja lesz. A nő nem tudja elfelejteni a látottakat, mind többet akar tudni az esetről, eközben megismerkedik egy férfival - ő Belmondo -, akivel hangos és hangtalan mondatokat cserélnek, miközben érzelmek, szenvedélyek kelnek bennük is, és a nő pohár borokkal próbálja meg csillapítani lelki szomjúságát. Krimi, szerelem, érzelmek, vonzalmak, mindez lassan, finoman, lépegetve előadva. Úgy rezeg tovább a történet mindenkiben, mint amikor kavicsot dobnak állóvízbe. A két színész, a rendező és az író személye a garancia arra, hogy érdemes vasárnap este egy picit tovább fennmaradni. A Moderato cantabilet a Duna Televízió vetíti július 1-jén, este 21.55-től. A történetet ezen a csatornán nem szakítják meg hirdetések.
T. Ó.
