Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ma is megszedik az Urál vidékén tenyésztő vadtormát az ott élő emberek. Nyilván a régi magyarok is tovább használták, mikor elvándoroltak onnan, sőt talán már termesztették is a honfoglalás utáni évszázadokban, mert az egyik legrégibb latin-magyar szójegyzékben, az úgynevezett Római Corvinában felsorolt hetven konyhakerti növény között a torma is megemlíttetik. Mégpedig betű szerint abban a formában, ahogyan ma írjuk - miközben a kapor „capor”, a naspolya „nespula”, a mák „mak” néven szerepel benne, nem is szólva a „hagmáról” és a „kakukkfiw”-ről. A manapság termesztett tormafajták közül az egyiknek gyökere fehér húsú, a héja sima, íze kevéssé csípős, szinte édeskésbe hajló. A másiké sötétebb, a héja érdes, az íze sokkal csípősebb a másikénál. Egyébként léteznek más tormafajták is a nagyvilágban - a daikon nevű japán tormafajta gyökere például gyakran 1 kilogrammnál is súlyosabb.
A torma csípősségét a tormaolaj nevű illóolaj okozza, amit nemcsak a gyökér tartalmaz, hanem kisebb mennyiségben a növény levele is. Az elliptikus formájú fiatal levelekből pikáns ízű, finom saláta készíthető ennek köszönhetően. A leveleket egyébként „töltike” készítéséhez is lehet használni: a húsos töltelék és az enyhén csípős levél kellemes ízegyüttest alkot. Érdemes megpróbálkozni vele, habár ezt a pikánsan finom variációt már igen kevesen ismerik.
Ha a tormagyökeret túlságosan csípősnek találjuk, ezen könnyen segíthetünk. A legegyszerűbb sütőben néhány percig melegíteni, aminek során a csípős illóolaj egy része elpárolog és a csípősség csökken. A melegítés egyébként történhet másképpen is, lábosban vagy serpenyőben. Csak egyet nem szabad csinálni ilyenkor: a tormát vízben megfőzni. Ettől ugyanis elveszítené ízét, karakterét.
A torma ízesítéshez való előkészítésének legismertebb módja, hogy a reszelt tormagyökeret egy kevés vízzel, ecettel, cukorral összekeverjük, láng fölött hirtelen átmelegítjük, majd lehűlni hagyjuk. Ennél érdekesebb ízhatást kaphatunk, ha a reszelt tormához hozzáadunk egy fél, ugyancsak reszelt almát, sót, törött borsot, némi citromlevet és tejszínt. Mindkét módon elkészítve kellemes ízesítője a forró kolbászoknak, főtt sonkának, főtt marhahúsnak, de pikáns kísérője számos halételnek is.
A torma azonban nemcsak ízesítő, hanem gyógynövény is. Szárított levelét hajdan sebkötözéshez használták fertőzések ellen. Aki a természetgyógyászatban járatos, tudja, hogy egy-egy kanál reszelt torma napi fogyasztása elősegíti az emésztést és étvágygerjesztő hatása is van.
A torma gyökere kalciumot, nátriumot, magnéziumot és C-vitamint tartalmaz, tehát nagyon egészséges, még ha kicsit csípős is az íze. Viszont várandós anyáknak és vesebetegeknek nem ajánlatos sok tormát fogyasztani.
Végezetül ideiktatom egy nagyon finom tejfeles tormamártás receptjét is, hátha kedve támad elkészíteni az olvasónak. Hozzávalói: 15 dkg reszelt torma, 3 dkg vaj, 2 evőkanál liszt, 1 1/2 dl húsleves, 1 1/2 dl tej, 1 kávéskanál cukor, 1 kávéskanál só, 1 evőkanál ecet vagy citromlé, csipetnyi bors, 1 dl tejföl.
Elkészítésekor a reszelt tormát leöntjük forró vízzel, néhány percig állni hagyjuk, leszűrjük. A vajból és a lisztből rántást készítünk, felöntjük a húslevessel és a tejjel, hozzáadjuk a sót és a cukrot, körülbelül 5 percig főzzük. Hozzáadjuk a reszelt tormát, az ecetet (vagy citromlét) és a borsot, további 10 percig főzzük. Sózzuk, ha kell utánaízesítjük úgy, hogy kellemesen savanykás legyen, majd közvetlenül tálalás előtt belekeverjük a tejfölt.
Halász Zoltán
