Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kihívó cím, hiszen a közismert Mikszáth-tárca, A pénzügyminiszter reggelije jut róla az eszébe mindenkinek, akinek még dereng valami a középiskolai tananyagból. Az az írás az ájult szervilizmusról szólt, ilyesminek viszont még az árnyékát sem lehet felfedezni azokban az interjúkban, melyeket Rádai Eszter készített a rendszerváltás utáni két kormányzati ciklus pénzügyminisztereivel.
Az eredetileg a Beszélőben közölt, most pedig a folyóiratot kiadó Stencil Alapítvány és a Helikon közös kiadásában megjelent interjúkban Rabár Ferenc, Kupa Mihály, Szabó Iván, Békesi László, Bokros Lajos és Medgyessy Péter számol be a magyar gazdaság átalakulásának kulcsfontosságú időszakáról, beleértve a saját szerepüket. Az előszót író Antal László úgy fogalmaz: az interjúalanyok mérleget készítettek, amelyet most majd az olvasók fognak auditálni. A mérlegben ki-ki végigelemzi az általa irányított korszak legfontosabb pénzügyi irányítási döntéseit és eseményeit – pontosabban Rádai Eszter végigelemezteti velük. Nagyon udvariasan, nagyon felkészülten, de olykor a kíméletlenségig célratörően húzza ki a választ olyan kérdésekre is, amelyeket interjúalanyai talán már nem szívesen feszegetnének. Kupa Mihálytól például megkérdezi, nem bánja-e a Hankiss Elemér – akkoriban a Magyar Televízió elnöke – fegyelmi ügyében játszott szerepét, Medgyessy Pétertől, hogy mit gondol ma a Postabank ügyéről, Bokros Lajosnak a nevéhez kötődő csomagon kívül a Budapest Bankról – és az onnan kapott végkielégítéséről – is beszélnie kell, Rabár Ferenccel pedig elmondatja, miben is állt a Matolcsy Györggyel való, végül is lemondáshoz vezető konfliktusa. Ráadásul mindettől nem borul fel az interjú egyensúlya: a megkérdezettek elsősorban a saját szubjektív politika- és gazdaságtörténetüket beszélik el, esetenként a legszemélyesebb módon, s ez teszi a kötetet igazán vonzóvá az érdeklődő laikus számára is. Rabár például a mára már történelemmé vált taxisblokád színfalak mögötti eseményeiről árul el alig ismert részleteket, Békesi elmondja, mit is gondolt Horn miniszterelnökségéről, Szabó Iván az Antall–Csurka párharc mellett arra is kitér, hogy bizony csak legenda Antall József állítólagos szellemi végrendelete, amelyben Orbán Viktort nevezte volna meg utódjaként.
A kötetből kirajzolódó összkép – írja Antal László – „semmiképp sem szisztematikus gazdaságtörténet, inkább impresszionista vázlat". E nélkül a vázlat nélkül azonban az utókor sokkal nehezebben írhatná majd meg azt a bizonyos szisztematikus gazdaságtörténetet, mint ahogy az újságíró-iskolák oktatói is hálásak lehetnek majd a könyvért. A mintaszerűen felépített, precíz életrajzi jegyzetekkel ellátott kötetből érdemes lesz külön csak a kérdéseket végigolvastatni a médiatanoncokkal: így ugyanis megtudható, miként lehet késsel-villával, elegánsan, de mégiscsak elfogyasztani a pénzügyminisztereket reggelire.
(NAPI)
