Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg az a kiállítás, amely Mattis Teutsch János és a rá leginkább ható művészek munkáit tárja elénk. Kandinszkij, Javlenszkij és a többiek egyaránt a XX. század egyik polgárborzoló újdonságának, az expresszionizmusnak a képviselői. Nem a látott világ hű reprodukálása, inkább a látvány keltette érzelmek kifejezése volt a céljuk, vadul örvénylő színekkel, formákkal, egészen a szögletes vonalak, spirálisok alkalmazásáig.
A ma egyre népszerűbb Mattis Teutsch, akinek műveit szívesen vásárolják befektetésként és természetesen az értés okán is, Brassóban született 1884-ben, s párizsi, budapesti, berlini tartózkodásai ellenére is megmaradt a szepességi szász város polgárának: haláláig az ottani faipari iskolában volt tanár (bár foglalkoztatta a kivándorlás gondolata).
Bevett „szokás” Erdélyben hamisítani is őt, ott szőtt vásznakra értő kezek pingálnak jó minőségű ál-Mattisokat, és aki azért megy oda, hogy olcsóbban megszerezhesse az itteni aukciókon többmilliós értéken forgó művész alkotásait, bizony nagyon ráfizethet. Az ipariskolai tanár, aki művészeti alapvetéseit könyvben is kiadta, a Kandinszkij-vonalhoz csatlakozott, a Blaue Reiter csoporthoz, ami kék lovast jelent szó szerint, érdemben pedig a természet, a gyermekrajzok, az állatok világának nemesen egyszerű szépségét, romlatlanságát. Ehhez akartak méltók lenni Javlenszkijék, Paul Klee és a brassói Mattis Teutsch, akit Kassák Lajos MA című újságjában indított el a karrier útján. A berlini haladó szellemiségű lapokban is felfigyeltek a tehetséges művészre és kiállításokkal, megjelenésekkel biztosítottak számára állandó európai jelenlétet.
A kezdeti figuralitás (öregapját még sárgás, drappos-zöldes tónusú arcképen örökíti meg) lassan tájábrázolássá redukálódik a múlt század tízes éveiben. Kedvtelve festett habos rózsaszín, friss-zöld, mályvaszín, derengő-kék dombvonulatok, Kárpátok szabdalta látképsorozat kerül ki keze alól, mellőzve minden, emberre utaló motívumot. Aztán a pasztellszínek átváltanak haragos, erőszakos koloritba, már csak a vihar rángatta csupasz faágak láthatók, utána ez is egyszerűsödik, absztrakt formákra. A 20-as évektől kezdve Kompozíciók címmel fest, mindenki azt gondol-vetít beléjük, amit akar.
Mattis Teutsch fafaragásait is láthatjuk, színes, amorf, begubózott figurái 1930 után már ébenfába, alumíniumba és gipszbe álmodott nyúlánk, női alakokká váltanak. Amikor a háború előszele érezhető, visszatér a figurális ábrázoláshoz: elképzelt, ideális arányú embertestei a hatalmasra tervezett pannók, reliefek nagyszabású vállalkozását hirdetik, de csak papíron maradnak, soha nem lesz belőlük szobor vagy textil. Színei „kifakulnak”, újra a kezdetek finom sárgás, lösztónusú, könnyed ecsetkezelése érezhető. Politikai vesszőfutása azonban megöli benne a művészt, az ötvenes évekre kiég. 1960-ban hal meg Romániában.
Szász Judit
