Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az 1970-es évek olajárrobbanása után a világ minden részén lázas kutatómunka kezdődött a feltárható szénhidrogénkészletek után. A talált lelőhelyek közül az egyik leggazdagabb Alaszka északi részén, a Prudhoe-öbölben fekszik. Két olajcég, a British Petroleum és az Arco villámgyorsan kiépítette a tengeri olajmező kitermeléséhez szükséges infrastruktúrát, beleértve egy 1300 kilométer hosszú, az egész államot átszelő vezetéket a Csendes-óceán partján fekvő Valdezig. Az olajtermelés ezt követően az arab országokéhoz hasonló jólétet hozott Alaszka 600 ezer, korábban sem szűkölködő lakosának. A kilencvenes évek közepére ez lett az USA leggazdagabb tagállama háztartásonként 48 ezer dollár körüli átlagos jövedelemmel. De ekkor már látszott a bőségszaru feneke: a Prudhoe-öböl környéki olajmezők fokozatos kimerülése miatt a termelés a napi 1,6 millió barreles csúcsról hanyatlani kezdett, jelenleg már csak 1,3 millió barrel (1 barrel, más néven hordó = 167 liter). Ezért új lelőhelyeket kellett keresni, és az olajcégek szemet vetettek az állam északi részén fekvő két hatalmas - egyenként körülbelül Magyarország nagyságú -, eddig érintetlen területre.
A kisebbik tiltott zóna az Arctic National Wildlife Refuge (ANWR) növény- és állatvédelmi terület, amelyre ez idő szerint bányászati tilalom van érvényben. Az ANWR körülbelül egyhatodát kitevő északi parti sáv jelentős, 10 milliárd barrel körüli olajkészletet rejt. A másik tartomány a National Petroleum Reserve-Alaska (NPR-A), amelyen 1923-ban Harding elnök megtiltott mindenféle civil bányászati tevékenységet, a föld mélyében lévő esetleges olajat ugyanis a haditengerészet vésztartalékának szánta. Komolyabb olajkutatás azonban csak a 90-es években kezdődött itt, amikor is 3-4 milliárd hordónyi készletet találtak. Bush elnök energetikai tervében - a helyi kezdeményezést felkarolva - mindkét terület kiaknázását tervbe vette. Az olajtársaságok számára azonban - és balszerencséjükre a környezetvédők szemében is - az ANWR az értékesebb.
Az alaszkaiak többsége érthetően támogatja az ANWR „megnyitását”, az erre vonatkozó törvényjavaslatot jellemző módon az állam republikánus szenátora, Frank Murkowsky terjesztette a washingtoni szenátus elé. Keményen lobbiznak ennek érdekében az olajtársaságok is, hangoztatva, hogy legújabb berendezéseik a korábbiaknál sokkal kisebb környezetrombolással termelik ki az olajat.
A parti olajbányászat legfőbb ellenzői természetesen a környezetvédők, akiket ebben - egy tavaszi felmérés szerint - a közvélemény 53 százaléka támogat. A tervezet helybeli „ellenzékét” az ANWR déli részén élő gvincsin indiánok alkotják, akik a számukra létfontosságú rénszarvasállományt féltik az olajkutatóktól (a szűkebben vett feltárandó terület lakói az inupiat eszkimók, ők megnyitáspártiak). Ezenkívül ellenzi a tervet a szomszédos Kanada kormánya is.
A végső döntés a washingtoni szenátusra vár, ahol szintén ádáz vita várható. A száztagú testületben az elnök pártját James Jeffords dezertálása óta már csak 49 honatya képviseli, ami - pártfegyelem nem lévén - nem jelent 49 biztos szavazatot. De még ha sikerül is megszerezniük az egyszerű többséget Bush támogatóinak, győzelmüket megakadályozhatja az obstrukció, amivel John Kerry demokrata szenátor fenyegetőzik. A szenátus munkáját végtelen beszédével blokkoló törvényhozótól ugyanis a házszabály értelmében csak 60 honatya együttes szavazatával lehet megvonni a szót, ennyi támogatóra pedig Bushéknak semmi esélyük nincs. Az ANWR megnyitásának ügye tehát rosszul áll, pedig hirdetői 50 milliárd dolláros többlet-GDP-vel és 700 ezer új munkahellyel kecsegtetnek, Bush elnök pedig egyik beszédében azt domborította ki, hogy a területen termelhető olajmennyiség elegendő lenne az iraki import kiváltására - negyven évig.
Fejlett környezettudatos gondolkodás kell ahhoz, hogy valaki ezeknél a gazdasági előnyöknél fontosabbnak tartsa az ANWR faunájának háborítatlanságát. A környezetvédők a Serengetihez hasonlítják a területet, ez azonban erős túlzás, mivel mínusz tíz fokos évi átlaghőmérsékleten nem jön létre burjánzó élővilág. A terület a tundraövezetbe esik, amelynek viszonyait a szúnyogok és vándormadarak millióin kívül kevés élőlény képes elviselni. Azért megél itt a sarkvidék néhány emblematikus állatfaja, például a farkasok, sarkirókák, grizzly- és jegesmedvék, valamint a pézsmatulkok. (Az utóbbiak grönlandi telepítésből származnak, mivel a helyi állományt a XIX. században kiirtották.) A legnagyobb biológiai értéknek azonban a területet átszelő folyóról elnevezett Porcoupine-karibukat tartják. A 150 ezer darabot számláló óriási rénszarvascsorda folyamatosan vándorol Alaszka északi és középső területei között. Az említett indián törzs számára azt jelentik ezek az állatok, mint déli rokonaiknak hajdan a bölények: élelmiszert, valamint ruha- és sátoralapanyagot. Az indiánok félelme tehát érthető, de az ANWR ügyében aligha az övék lesz a döntő szó.
Tóth Gábor
Tárgyaljon a szenátus bármiről, kora tavasszal az alaszkaiak figyelme egy sportrendezvényre irányul. Az Iditarod nevű verseny a kutyaszánhajtók olimpiája, amelyre távoli államokból is szép számmal érkeznek jelentkezők, többnyire olyanok, akik a rövidebb futamokon már bizonyítottak. A kutyagolók Anchorage-ből indulnak és 1760 kilométer megtétele után érik el - ha elérik - az Alaszka nyugati partján fekvő Nome-t. A nevét a verseny egy félúton lévő, elhagyott bányászvárosról kapta. Az egyenlő esélyeket szigorú szabályok biztosítják: egyforma, 90 kilós súlyú szánokat kell használni és a kutyák száma is limitált, maximum 16, amit egyébként a legtöbben nem használnak ki. Az úton számos ellenőrző ponton állatorvosok vizsgálják a kutyák állapotát és egy pihenőnapot is be kell iktatni, mindezt az állatvédők követelésére. A fődíj 62 ezer dollár.
A „fantasztikus” a legenyhébb jelző, amellyel ezeknek a huskyknak és a hajtóiknak a teljesítménye jellemezhető. Az Iditarod történelmi csúcstartója 9 nap és néhány óra alatt tette meg a távot, az idei győztes, bizonyos Doug Swingley sem sokkal maradt el ettől. Ez naponta átlagosan csaknem 200 kilométert jelent. A hihetetlen kitartású versenyzők iránti tiszteletet csak fokozhatja, hogy ez nem olyan öncélú sport, mint a body building vagy a falmászás, hiszen a kutyaszán még jól jöhet Észak lakóinak, ha egyszer kicsöppennek a repülőgépes-motorszános civilizációból.
