Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kenneth Loach hű marad önmagához. Az Oxfordban szerzett jogi végzettségét sutba hajító, gyakorló munkáit éveken át a televíziónál készítő filmrendező 1967-es első játékfilmje, a Szegény tehén óta immár több mint harminc esztendeje következetesen járja a maga útját.
Témáit szinte kivétel nélkül az elesettség határán, a társadalom alsó rétegeiben létezők életéből meríti. Megértéssel, együttérzéssel ábrázolja mindezt, de nem ítélet nélkül. Szó sincs róla, hogy áldozati mivoltukban akarná felmagasztosítani ezeknek a maguk sorsáért sokban felelős embereknek a sorsát.
Első nemzetközileg is jegyzett sikerét a Kes című, 1969-ben forgatott munkájával érte el, amely egy magányos, külvárosi kisfiú és egy madár kapcsolatát meséli el, sok gyengédséggel, romantikus szépséggel. Már ebben is, csakúgy mint későbbi munkáiban, jellemzője a szakmai felkészültség, a pontos szerkesztés, a lényegre törő beállítások, a gondos színészvezetés. Eredetiséget, új lelemények felfedezésére irányuló hajlamot aligha fedezhetünk fel benne, de átgondolt következetessége, amellyel a harmincas évek angol dokumentaristáinak szikár poétikáját magas szinten tartja életben, elismerésre méltó.
Mindez jellemzi három esztendeje forgatott munkáját, a Nevem Joe-t is. A címszereplő egy alkoholizmusából kilábaló, harmincas évei végén járó férfi, aki nagy erőfeszítéssel harcol a maga gyengesége ellen és azért, hogy az ifjabb sorstársaiból szervezett futballcsapatot sikeresen összetartsa. Egyik sem könnyű. A véletlen összesodorja egy szociális munkással, a már ugyancsak nem egészen fiatal, csúnyácska védőnővel. Kapcsolatukat egy elveszőben lévő, drogos fiatal házaspár megmentéséért folyó közös munkájuk teremti meg. Ebből születik szerelmük, ami valamiféle kibontakozást jelenthet számukra. Az élet azonban bonyodalmasabb annál, semhogy felhőtlen idill születhessen közöttük. A megmentési kísérlet nem sikerül, a külvárosi drogmaffia fenyegetése halálba kergeti a fiatalembert és a méreg karmaiban marasztalja az asszonyt is.
A történet, amelyet át-átsző valami mélységesen emberséges derű, mégiscsak lehangoló, keserű. Loach együttérzése végül is tud valami lehetőséget teremteni hősei számára, de ez csak személyes kiút. A világ, amelyet ábrázol, olyan marad, amilyen.
Szép-szomorú film a Nevem Joe, hitelesek a figurákat életre keltő színészek, teljességgel azonosulni képesek az általuk ábrázolt alakokkal. Aki szereti az életet, szeretni fogja ezt a filmet. (Odeon Video)
B. R.
