Hosszú pályám során meglehetősen sok filmet láttam, jót, rosszat, mindenfélét. Ez a kubai film minden bizonnyal egyike a legfurábbaknak. Olyan rendhagyó, mint a címe.
Három történetet zár magába. Egy fiatal és tehetséges táncosnőét, aki az áhított főszerep elnyerése érdekében fogadalmat tesz: ha megkapja, többé nem fekszik le egyetlen férfival sem. Az áldozat nagy, hiszen eddigi éveiben ugyancsak férfifalónak bizonyult. A szerepet megkapja és hozzá egy partnert, akivel - ugye ez dramaturgiailag magától értetődő - halálosan egymásba szeretnek.
A második história egy harmincas éveiben járó nőé, akinek semmi baja nem lenne, ha nem ájulna el unos-untalan, s el nem menne egy pszichológushoz, aki kideríti különös bajának eredetét.
A harmadik pedig egy kedves, jóképű csirkefogóé, akit kisebb-nagyobb gaztettei miatt otthagyott az édesanyja, és azóta gyötrődik, hogy nyomára leljen. Aztán egy napon a véletlen összesodorja egy fura amerikai lánnyal, akit előbb meglop, aztán beleszeret.
A történetek látszólag nagyon egyszerűek, ami azonban a megadott keretek között történik, az már egyáltalán nem az. Mindegyik másképp, de lassan megtelik szürreális motívumokkal. A miliők is egyre bizarrabbak lesznek, és az egészet keretbe foglalja egy fura lányfigura, aki többnyire a víz alól csevegi a maga gondolatait.
A történetek egymáshoz kapcsolódó jelenetei bravúros vágásokkal sorjáznak. Hol gyorsan váltakoznak az epizódok, hol meg elnyugszanak egy-egy részletnél, de majd minden alkalommal éppen annyi időt töltünk velük, ameddig valóban érdekesek, amennyit tartalmuk igényel.
A film kezdetén lassan tudunk behatolni világába. Egy darabig félre is vezet, mintha mást indítana el, mint ami aztán következik. Ahogy azonban Fernando Pérez, a rendező segítségével megismerjük a három ember életét, amit látunk, mindjobban magával ragad, ami történik, egyre érdekesebb lesz, a megjelenés formái is gazdagodnak. Lassan megtelik szürrealista és szimbolikus elemekkel, amelyek azonban a látottakból fakadnak. Időről időre felbukkanó órák egy valóságos időpontot mutatnak, amely azonban utal a végső megoldás jelzett pillanatára. Pedig végső megoldás valójában nincs is.
Fernando Pérez kitűnően válogatta meg szereplőit. Luis Alberto Garcia, Coralia Velez, Claudia Rojas elhitetőn jelenítik meg Elpidiót, Marianát és Juliát. Külön elismerést érdemel a táncszínházi részletek színvonala, valóban felsőfokú balettet láthatunk.
Robert Redford, a kiváló filmszínész vagy másfél évtizede egy afféle filmkísérleti telepet hozott létre sundance-i birtokán. Azóta, évről évre, fesztiválokat is rendeznek a megszokott hollywoodi sémáktól eltérő művek számára. Az élet egy füttyszó két évvel ezelőtt itt nyerte el a zsűri különdíját. Azt hiszem, megérdemelten.
Bán Róbert
