Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Vong Kar-vaj filmje a tavalyi cannes-i fesztiválon a legjobb színész díját és a technikai nagydíjat nyerte el. És a film tényleg nyújt valamit. Bemutat egy élethelyzetet. Ami van. Érzékeny film. Furcsa és nem furcsa az európai szemnek.
A ruhák, a divat, a légkörből valami hasonlít a hatvanas évekhez, úgy, ahogy azt nálunk szokták ábrázolni, pedig a történet Kínában játszódik. De a kifőzdék, a lakások berendezése, a házban összpontosuló embertömeg, az egymáshoz való közelségük, az, hogy egymás életébe belelátnak, idegen tőlünk. A szereplőknek szinte nincs mimikájuk. Mondataik hangsúlyából nem derül ki, hogy kérdeznek, kijelentenek, felkiáltanak, dühösek vagy egyszerűen csak így szoktak beszélni. Semmi nincs túljátszva, semmi sincs túlhangsúlyozva. Az érzelmek előbb-utóbb kiderülnek, de csak elejtett szavakból, kisebb mozdulatokból, egy-egy utalásból. A szenvedélyt csak visszafojtott formájában láthatjuk. Nincs kitörés, nincs elsöprő ágyjelenet, csak lehet tudni, hogy szenvedély van. Valahol. Mimika nélkül. Elfojtva.
A férfi és a nő egymás mellett bérelnek lakást. Főbérlőjük van, egy idős hölgy, a főbérlőnek pedig egész családja, akik belelátnak az életükbe. Mindketten házasok. Csak kiderül, hogy házastársaik megcsalják őket. Egymással. Keresztbe. És otthagyják őket, és Japánba mennek. Az otthonmaradtak pedig nem akarnak az elmentekhez hasonlítani. A nő mindenképpen hárítani akarja a szerelmi viszonyt a férfival, de egyiküknek sincs senkije. És ebben a helyzetben nem létezik megoldás, a nő valamit választ, a férfi is, néha csak hagyják a dolgokat maguktól alakulni.
Van tehát egy viszony. A helyzet árnyalt, bonyolult, a választás lehetősége előbb-utóbb elúszik. Nem az a lényeg, hogy pontosan mi történik. Inkább az, hogy a képek milyen hangulatot árasztanak, milyen gondolatokat és érzéseket ébresztenek. A képek pedig egyszerűek, a jelenetek könnyen átláthatók, mégis elejtett mondatokból, félszavakból kell kikövetkeztetni, hogy mi történt. Nincs közvetlen szerelmi vallomás, a nő egyszer csak azt mondja: Nem hittem, hogy belém szeretsz. A férfi sem hitte volna. Csakhogy mindezek előtt volt valami, egy beszélgetés, amit nem láttunk és nem hallottunk.
Jó, hogy nincs igaz út meg hamis út, jó választás meg rossz választás ebben a filmben. Nincsenek olyan érzelmek, amelyek csak a kamera előtt léteznek. Jó, hogy nincs igazi megoldás. Csak van egy helyzet. És ezt látjuk.
W. E. R.
