Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Általában úgy tartják a filmmel foglalkozó ítészek, hogy a nők világáról, a női lélek sajátosságairól leginkább nem a rendezőnők, hanem a férfi rendezők tudják a legtartalmasabb filmet csinálni. Antonionira és Bergmanra szoktak hivatkozni, akik legjobb munkáikban - példa a Barátnők vagy a Suttogások és sikolyok - valóban mesterművekkel szolgáltak.
Az új Éva szabályt erősítő kivétel. Ez alkalommal egy rendezőnő nyújtja briliáns példáját annak, hogy akad köztük olyan, aki valóban ismeri saját nemét és meg is tudja eleveníteni világát. Bevallom, korábban sose hallottam Catherine Corsini nevét, a lexikonban sem találtam nyomára, azt se tudom, hogy ezt a filmjét megelőzően vagy az azóta eltelt néhány évben csinált-e valamit. Ez a munkája azonban kiváló, karakteres és nem utolsósorban igen szórakoztató.
Szerkesztési módja sajátos. Leginkább úgy jellemezhetném, mint amikor valaki egy összetépett könyvoldal darabkáiból afféle mozaikkészítés során rakja össze az egészet. Hol az egészen apró darabokat, hol a kezébe akadt nagyobb részleteket helyezi egymás mellé, hogy kiteljesedjen a kép. Az egymást követő részletek zaklatottá teszik a történetet, de ez a néhol szinte kapkodónak látszó cselekményvezetés tökéletesen megfelel választott hősnőjének. Camille, akiről a történet szól, egyszerre teljességgel köznapi figura és ugyanakkor váratlan mozdulatokra képes, rendhagyó személyiség. Ezek a hirtelen fordulatok néha a maga számára is meglepőek, felzaklatják, egyensúlyvesztetté teszik. Ugyanakkor szinte soha nem önkényesek, nem hatnak forgatókönyv-írói kitalációknak. Belőle következnek, bármily groteszkek is néhol és teljesebbé teszik karakterét. Leegyszerűsítve egy szerelem története pereg le előttünk, de a legkevésbé sem a történetmesélés sablonjai szerint. Hepienddel végződik a film, de ez a boldog vég nem megnyugtató, nem elandalító, hanem nyugtalanságot ébreszt, szinte várnánk a folytatást.
Egy ilyen vállalkozás persze sok kockázattal jár. A nagyon nehéz szerepet nemcsak azért nem lehet egy már ismert sztárra bízni, mert annak gázsiját valószínűleg nem tudná a nyilván szerény költségvetéssel dolgozó produkció kifizetni, sokkal inkább az szól ellene, hogy akkor ez - jó esetben - egy ismert színésznő szólója lenne, őt néznénk, nem a filmet. Corsininak jó érzéke s bizonyára nagy szerencséje is volt, hogy sikerült rátalálnia Karin Viardra, aki nem eljátssza, hanem megteremti Camille-t, valóságossá teszi, átéli és átélhetővé varázsolja legváratlanabb pillanatait. És alkalmasnak bizonyul partnereinek többsége is ahhoz, hogy megfelelő alapot adjanak e gyémántfényű csillogáshoz.
Félreértés ne essék, Az új Éva nem egyenrangú a bevezetőben idézett mesterek munkáival, de a maga nemében igen jó film, igazán élvezhető másfél órát jelenthet nézői számára. (Odeon)
Bán Róbert
