Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mintegy két és háromnegyed évszázada egy skót bankár egész Franciaországot, sőt Európa nagy részét lázba hozta nagyszabású ügyleteivel. John Law (1671–1729) Németalföldön és Itáliában tanulmányozta a financiális viszonyokat, majd Angliába visszatérve különféle közgazdasági és pénzügyi javaslatokat terjesztett a parlament elé, terveit azonban elvetették. Ezután Franciaországban kísérletezett, ahol 1716-ban engedélyt kapott, hogy magánjegybankot alapítson.
Egy évvel XIV. Lajos halála után az ország nagyon rossz pénzügyi helyzetben volt, a lakosság nyomorgott, a gazdaságot tönkretették a Napkirály háborúi és fényűző udvartartása. A gyermek XV. Lajos helyett régensként az orléans-i herceg kormányzott. Ő kapva kapott Law szivárványos elképzelésein. Hiszen már a neve is bizalomgerjesztő volt, Törvény Jánosnak lehetne fordítani.
A régens kérésére a befolyásos Saint-Simon herceg is találkozott a bankárral. Emlékirataiban így ír erről: „Hosszan taglalta bankjának tervét, amely önmagában véve csakugyan kitűnő dolog volt, pontosan és világosan fejezte ki magát, de más ország, nem pedig Franciaország számára, és olyan birodalomban, ahol kevésbé könnyelmű ember uralkodik, mint a régens... Főképpen annak szükségességét hangsúlyoztam, hogy olyképpen kell intéznie az ügyeket, hogy nyomban és mindenütt kielégíthessen minden bankjegytulajdonost, aki, bemutatván bankjegyét, ellenértékét kéri, mivelhogy, mondottam, egyedül ezen múlik a bank hitele vagy csődje." Tárgyalásukat újabb találkozások követték, és Law hosszan ecsetelte elképzeléseit, amelyekkel úgymond fel fogja virágoztatni Franciaországot.
A Banque Royale és a többi, Law alapította gazdasági-pénzügyi intézmény, amelyek a fél világot, így a tengerentúli Louisianát és Kanadát is behálózták, egy ideig nagy sikerrel működtek. A régens Law-nak adta az államjövedelmek bérletét. Law ennek fejében átvállalta az állam óriási adósságait. A gazdasági élet fellendült, de egyszersmind félelmetes méretű spekulációk indultak meg. 1720-ban Law-t a pénzügyek főellenőrévé (lényegében a pénzügyminiszternek megfelelő rang) nevezték ki. Bankja azonban lassanként csődbe jutott, s amikor kimondták a tízfrankos bankjegyek beváltását, a pénzintézet előtt oly nagy volt a tolongás, hogy három embert agyonnyomtak. Ekkorra már teljessé lett a csőd. Tetőpontjára hágott az üzérkedés, nemegyszer még súlyosabb bűncselekményekkel párosulva.
(Ekkor történt például, hogy egy lovassági kapitány, grófi család sarja, bűntársaival részvényvásárlás ürügyével elcsalt, meggyilkolt és kirabolt egy tőzsdei alkuszt. A főnemesi ifjút elfogták és halálra ítélték, sikertelen volt védőinek törekvése, hogy őrültté nyilvánítsák vagy hogy legalább lefejezéssel hajtsák végre rajta a halálos ítéletet. Így a nemcsak gyötrelmes, hanem a kor felfogása szerint lealacsonyító kerékbetörés lett a sorsa, miután bűntársaival együtt nyilvánosan megkínozták.)
A spekulációkban tönkrementek elégedetlensége fokozódott. Law palotáját is szabályosan megostromolták, hintóját több ízben kővel dobálták meg. Law végül fiával együtt külföldre menekült, előbb Brüsszelbe, majd Németországba. Itt felajánlotta szolgálatait néhány fejedelemnek, de – franciaországi eredményeinek ismeretében – sikertelenül. Ugyanez ismétlődött meg Olaszországban.
Saint-Simon emlékirataiban így foglalta össze e korába beilleszkedni nem tudó, tehetséges, de szerencsétlen ember sorsának lényegét: „Sokféle és roppant értékes javakat szerzett, de adósságot még többet, így hát a káosz nem oldódott meg... Eljárása sem kapzsi, sem pedig csalárd nem volt. Szelíd, nyájas, tisztelettudó ember volt, akit rendkívüli befolyása és vagyona nem rontott meg, s akinek magatartása, szolgaszemélyzete, asztala és berendezkedése nem botránkoztatott meg senkit. A szisztémák embere volt, s oly mély gondolatokat fejtett ki, hogy senki sem értett belőlük semmit, noha a természete szerint világosan, és könnyen fejezte ki magát."
John Law 1729-ben halt meg Velencében, szánalmas nyomorúságban.
Róbert Péter
