Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Donald Petrie jó nevű rendező, számos sikeres film fűződik a nevéhez. Olyanok, mint a Mystic Pizza vagy A szomszéd nője mindig zöldebb. Az ötlet is jó: hogy csinál a feladat szüksége szépségkirálynő-jelöltet a csak a munkájának élő titkosrendőrnőből, aki „tíz éve elfeküdte a haját és ma is úgy viseli”. A főszereplő kiválasztása is helyén való. Sandra Bullock ugyan nem tartozik a klasszikusan szép nők sorába, de elég izgalmasan szexi ahhoz, hogy el tudja hitetni az átváltozást. És elég jó színésznő is a feladat végrehajtására. A varázsló szerepében, aki az átalakítás hadműveletét vállalja és teljesíti is, a nagyszerű Michael Caine-t láthatjuk, aki öregedvén semmit nem vesztett abból a színészi tálentumból, amely ifjabb korában is jellemezte.
Látszólag tehát minden adott volt egy igazán pergő, mulatságos bűnügyi vígjátékhoz. Sajnos mégsem jött össze. A világért sem szeretném azt állítani, hogy a Beépített szépség nézhetetlen vagy akárcsak nehezen nézhető film. Az események gördülnek, a poénocskák pukkannak, időnként akár még fel is nevethetünk. És mégis, amikor eltelik a közel két órányi vetítési idő, úgy érezzük, akárhogy igyekeztek is a filmkészítők jól megmarkolni a vizet, a végén legfeljebb csak nedvességfoltocskák maradtak a kezükön. Mintha szögletes kerekeken gördülne a vonat, meg-megdöccen minden fordulatnál. Hogy ki a vétkes az eredményben, nem tudnám megmondani. Hogy a forgatókönyvírók csapatának, pedig voltak hozzá hárman is, nem jutottak eszébe igazán csattanós ötletek? Lehet. Az azonban bizonyos, hogy Donald Petrie aligha valósított meg valamit is szándékából, amit így fogalmazott meg: „A forgatókönyv elolvasása után rögtön azon kezdett járni az agyam, hogyan tehetném ezt az abszurd történetet még viccesebbé a vásznon.”
Talán a szándékba már bele volt kódolva a hiba: a viccesség nem azonos értékű a mulatságossággal. Esetibb és többnyire szegényebb annál és legalább egy-egy igazán durranó poén kell hozzá. A szerepek kimunkálása sem bizonyult a forgatókönyv erősségének, nincsenek benne igazán jól eljátszható lehetőségek, csak sablonok és a rendező színészirányítói készsége sem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy a közepes színészekből ennél többet tudjon kicsalni.
Mindent egybevetve tehát, ha a Beépített szépség megnézésére szánják idejüket és a nem kevés forintot, nem hiszem, hogy jó üzletet csinálnak. Az ilyenből bizony tizenkettőnél több is akad egy tucatban, hogy az alkotói szándékokra rímelve magam is abszurditásokat beszéljek.
Bán Róbert
