Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mennyi ismeretlen szépsége van ennek az országnak, ötlött fel bennem, miközben a Vendégváró útikönyvek új kötetében lapozgattam, amely „Látnivalók Magyarországon” címmel jelent meg ezekben a napokban. Valóban, a több mint ezeroldalas kötet révén még a sokat tapasztalt országjáró is számos ismeretlen szépségét fedezhet fel, de a könyv hasznos, értékes tanácsokat is nyújt és biztonságossá, élvezetesebbé teszi az utazásokat minden részletre kiterjedő adatbázisával. Egyaránt tájékoztatója utasnak, turistának, vendéglátónak és a Magyarországra látogató külföldinek is. A miskolci Well-Press Kiadó ugyanis, mint ahogy a Pálfy Katalin főszerkesztő és Körtvélyesi Erzsébet felelős szerkesztő által jegyzett ajánlásban olvasható, a magyaron kívül német és angol nyelven is megjelentette a könyvet.
A kötet élén a Magyarország kincsestára fejezet szerepel, amely Magyarországhoz kapcsolódó fogalmakat ismertető lexikonból és egy Hungarikumok című alfejezetből áll. Ezután világörökségeink következnek: Budapest dunai panorámája, Hollókő, Aggtelek, Pannonhalma, Hortobágy, a pécsi ókeresztény sírkamrák, majd egy összeállítás magyar feltalálók és tudósok arcképcsarnokát mutatja be. Ugyancsak a kincsestárba tartozik a Duna és a Tisza: két nagy folyónkról egy-egy rövid, irodalmi hangvételű ismertetés, majd ezeket követően tárgyias adatközlés olvasható. A nemzeti parkokról szóló színes, érdekes írásokat az állat- és növényvilágukat szemléltető kitűnő grafikák és a tájaikat bemutató színes fotók egészítik ki.
Egymás után ismerteti a kötet Magyarország turisztikai régióit: Budapestet, a Dunakanyartól a Csepel szigetig terjedő Közép-Duna-vidéket, majd a Dunántúl négy régióját, az Alföld déli és északi tájait, a Tisza-tó mellékét, Észak-Magyarországot. Minden fejezetet hangulatos földrajzi-történelmi bevezető nyit meg, majd a tájak, községek, városok ismertetése következik. Ezután részletes turisztikai információkat tartalmazó adattár zárja le az egyes fejezeteket, benne a múzeumok, gyűjtemények, emlékházak, színházak, kultúrházak, rendezvényhelyszínek, rendezvénynaptárak, fürdők, strandok, gyógyhelyek stb. adataival. Ahol túralehetőségek vannak, közli a túrák kiindulópontját, az útvonalakat, azok jelzéseit, a célpontokat, az étkezési és szálláslehetőségeket is.
Tulajdonképpen a könyv mindegyik fejezetét érdemes volna részletesen ismertetni, hiszen szinte mindegyikben találni a korábbi útikönyvekhez képest érdekes többletinformációt. A címek, telefonszámok jegyzékéből, a programlistákból, a szabadidős elfoglaltságok tematikus kínálatából mindenütt lehet új élményeket és kellemes szórakozást biztosító új ötleteket meríteni. Én mégis arra a fejezetre szeretném a figyelmet felhívni, amely hazánk egy aránylag új turisztikai értékéről, a Tisza-tóról és mostanában az árvíztől szenvedett tiszai tájakról szól. Érdekesen, színesen írja le benne a fejezet szerzője Magyarország második legnagyobb állóvizét, amelyet az 1970-es évek elején mesterségesen hoztak létre, s amely kellemes vizével, 199 madárfajával, gazdag halállományával, természeti érdekességeivel a vízi sportok kedvelőinek, horgászoknak, üdülni vágyóknak kedvelt és népszerű célpontja lett. Szeretnék ezzel kapcsolatban külön is megemlékezni a fejezetet és az egész kötet jellemző kitűnő fotókról, amelyek elevenné, színessé teszik a könyv minden részét, továbbá a plasztikus, informatív képaláírásokról. Kár, hogy a fotóművészek nevét csak egy képjegyzék közli a könyv végén, pedig, mint a jegyzékből kitűnik, némelyik fotósnak 10-20 vagy annál is több munkáját közli a könyv, így annak sikerében, szemléletességében jelentős része van.
Halász Zoltán
