Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A millenniumi esztendő legjelentősebb kiadói vállalkozása a Száz magyar falu könyvesháza című sorozat. A szerkesztőbizottság, Kosáry Domokos főszerkesztő irányításával, mai települési formáink alaptípusát, a falut választotta az egyes kötetek tárgyául mint az eredetét és hagyományait tekintve legrégibb települési egységet. Nem előzmények nélkül való természetesen a magyar vidék történetének teljességre törekvő feldolgozása. Száz éve, a honfoglalás millenniuma alkalmából indult a Magyarország vármegyéi és városai című 21 kötetes enciklopédia. Van tehát mód a forrásértékű adatokat összehasonlítani az azóta végbement gazdasági és társadalmi változások mutatóival.
Nagybörzsöny, amely méltán kapott helyet a most kiválasztott száz falu között, gazdag és különös történelmi múltja miatt kivételesen alkalmas erre az összevetésre. Börzsöny falu nevét írott forrás először 1138-ban említi, akkor fejedelmi és királyi birtok volt, lakói udvari szolganépek. Érckincseit, a felső-magyarországi bányavárosok, Bakabánya, Bélabánya, Breznó, Besztercebánya, Selmecbánya arany-ezüst bányáinak hozamával együtt, Árpád-házi királyaink királyasszonyuknak ajándékozták tűpénzként. A királynék ebből fedezték udvartartásuk költségeit. A település a XIII. század első felében került az esztergomi káptalan, majd az esztergomi érsek tulajdonába. Viszontagságos évtizedek következtek, sűrűn váltakoztak az ínséges időszakok a gyarapodást hozó évekkel. A vidék birtokosai több alkalommal, például a tatárjárás után telepítettek német bányászokat a falu arany- és ezüstbányáinak művelésére, akik magukkal hozták fejlett szaktudásukat és jogszokásaikat.
A fejlődés a XIII. század végén megtorpant, a község hatalmi harcok, egyházi és világi hatalmasságok torzsalkodásának esett áldozatául. Prédálta külső és belső ellenség. A muhi csatavesztés után IV. Béla Hont vármegyén keresztül menekült kíséretével, üldözői, a lengyel síkság felől betörő tatárok végigpusztították a vidéket. Az enciklopédia Hont vármegyét leíró kötete szerint a tatár hordák Börzsönyt és plébániatemplomát, a Szent István-templomot is kifosztották. A központi hatalom meggyengülése után az oligarchák hatalmaskodása sújtotta a falut.
1433-ban a husziták törtek be a Garam és az Ipoly területére, s megszállták Börzsönyt és környékét is. Nyugalmasabb esztendők Zsigmond uralkodása alatt következtek, a bányászat és szőlőművelés újra fellendült. 1541-ben, Buda elfoglalása után Hont megye délnyugati részét is elfoglalták a törökök. Börzsöny is állandó csatározások színhelye lett, a fosztogatások, gyakori portyák tönkretették a falu gazdaságát. Visszaszorul a szőlőművelés, szünetel a bányászkodás, s bár a falut 1549-től mezővárosként emlegetik, lakossága erősen megfogyatkozik.
A törökök 1686. évi kiűzése után Börzsöny szorgalmas lakói ismét felvirágoztatták falujukat. Nagybörzsöny az elkövetkező két évszázadban a környék legjelentősebb települései közé emelkedett, pedig lakóit próbára tevő események akadtak bőven. Ilyen volt többek között a földben rejlő arany és ezüst mennyiségének fogyatkozása, a megkésett úrbéri egyezség. Húsz évig tartó pereskedés után, 1875-re jött létre a megegyezés a vidék földbirtokosával, az esztergomi érsekséggel. Ám az önálló gazdálkodás örömét nem sokáig élvezhette Börzsöny népe, a szőlőket a kilencvenes évek derekán kipusztította a filoxéra. Csökkent a föld eltartóképessége, sokan ki- és elvándoroltak. A férfilakosságot megtizedelte a háború. Trianon elvágta a falut az Ipoly völgyében futó kereskedelmi utaktól. Azután még egy világégés és az azt követő ki- és betelepítés, majd az erőszakos kollektivizálás jelentett súlyos próbatételt.
Csak reménykedni lehet, hogy a mára 800 lelket számláló kisközség ódon hangulatú, girbegörbe utcácskáival, műemlék templomaival, működő vízimalmával, a Börzsöny hegykoszorújával megtartja az őslakosokat és magához vonzza a város zajától menekülőket.
Eszes Máté
