Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ha színházról lenne szó, azt mondhatnánk, „még a csilláron is lógtak” Fehér László festőművész kiállításának minapi megnyitóján. Sokan az utcára szorultak, s nem kellett későn érkezni ahhoz, hogy lemaradjon az ember a Vadnai Galéria belső termében a tárlatot megnyitó Judith Varnai-Shorer, Izrael nagykövetének méltató szavairól. Egész egyszerűen: lehetetlen volt bejutni. A tömegben - a sorok közt sok fiatal volt - barátok és érdeklődő művészetkedvelők mellett ott szorongtak a művészvilág képviselői, filmrendezők, képzőművészek, ismert kritikusok, műkereskedők, lapszerkesztők, újságírók.
A Fehér László munkásságának két utolsó korszakából válogatott kiállítás egyben a Vadnai Galéria Mérleg utcai új kiállítóhelyiségének nyitó eseménye volt.
A tárlat fő látványossága a művész izraeli élményei ihlette, hat képből álló sorozat, amelyet először láthat a budapesti közönség. A nagyméretű vásznakon ortodox zsidó emberek mindennapjait és ünnepeit jeleníti meg az alkotó. A fekete-fehér alakok úgy „ugranak elénk” a semleges, szinte natúr háttérből, mintha magunk is ott állnánk a Siratófal tövében, a kaftános, pajeszos férfiak mögött. A széles ecsetvoná-sokkal megfestett figurák csak erősítik a nézőben az álomszerűséget, a kimerevített pillanat tűnékenységének érzését.
A másik műcsoport színes alakjai fekete-fehér háttérben, a hatvanas évek amatőrfotóit idéző beállításokban „pózolnak”. A figurák - a Széken ülő nő, vagy a Kézcsók emberpárja - szinte kilépnek mellénk a képekből, érzékeltetve a személyes kötődést, amely az alakokat nem pusztán egy álom- vagy emlékkép részeként, hanem lélegző, mozgó, élő személyiségként idézi fel.
A kiállítás április 28-ig tekinthető meg.
Hegedűs Eszter
