Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ha látogatást teszünk Aquincumban, szemügyre vehetjük a központi fűtés, a hypocaustrum maradványait. A rómaiak jöttek rá, hogyan lehet egy helyiségből több szobát is fűteni: C. Sergius Orata lovag találta fel időszámításunk kezdete körül a padlóba épített meleglevegő-fűtést.
A helyiség kőpadlóját körülbelül 80 centiméter (közfürdőnél 120 centiméter is lehet) magas, téglából vagy kőből készült oszlopok tartották. Az ezekre az oszlopokra helyezett kőpadlót hívjuk lebegőpadlónak (suspensura). A padló kőlapjaira vastag terrazzo (márványdarabokból készült mozaikszerű kőpadló)-réteget hordtak fel, hogy hézagmentes legyen. A falakra üreges téglákat helyeztek (tubuli), ez az üregrendszer továbbította a külső légtérbe a felmelegedett levegőt. A fűtés az épületen kívül lévő kis helyiségből (praefurnium) történt. Itt égették el a tüzelőanyagot és a falban elhelyezett szellőzőnyílásokkal huzatot idéztek elő. Így a praefurniumból áradó hő a padló alatt és az üreges falakban keringett.
A legegyenletesebb hőmérsékletet a terem teljes padozatának a „lebegtetésével" érték el. Gyakran azonban csak fűtőcsatornákat építettek, amelyeket átkötőnyílásokkal a szomszédos szobába is átvezethettek. Voltak épületek, ahol csak fűtőcsatornákat alkalmaztak, s előfordult, hogy nem az épületen kívüli praefurniumból, hanem a konyhából fűtöttek. A nagy közfürdők egyébként hypocaustrumok nélkül elképzelhetetlenek voltak. A birodalom északi provinciáiban a lakóházakban egész termeket fűtöttek, vagy fűtőcsatornák biztosították a meleget.
A népvándorlás viharai megsemmisítették a házakkal együtt a fűtőberendezéseket is. Csak a X. századtól jelentek meg újra egyszerűsített változatai, előbb kolostorokban, aztán várakban, ahol fűtőkamrából lyukakon keresztül melegítettek. Malbork német lovagrendi várában megmaradt a központi fűtés és még a múlt században is használható volt. Ma már komikus, de sok helyütt az asztal körüli ülőhelyeket melegítették, például a margitszigeti apácák refektóriumában, Boroszló (Wroclaw) várában pedig lyukas székeken ültek az asztal körül, hogy legalább az altestük ne fázzon.
Róbert Péter
