Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Guinnesses marhahús nagyon sokáig, csaknem két hétig készül. A bélszínt először sós-cukros vízben megfőzik, majd hagyják lehűlni és hat napra hűtőszekrénybe teszik, közben naponta megforgatják. Ezt követően kiveszik a húst a hűtőszekrényből és bedörzsölik borsból, gyömbérből, szerecsendióból, macisból, kakukkfűből és más fűszerekből álló keverékkel. Majd további négy napig a hűtőszekrényben tartják és naponta bedörzsölik az említett fűszerkeverékkel. A tizedik napon a húst megint kiveszik a hűtőszekrényből és vízben, fedő alatt három-négy óráig főzik, az utolsó fél órában hozzáöntenek fél liter Guinness sört. Ezután kiveszik a húst a folyadékból, megszárogatják, fóliába göngyölik és megint csak hűtőszekrénybe teszik. Körülbelül egy hétig lehet a hidegen eltartani. Vékony szeleteket vágnak a húsból és újhagymával, burgonyával szervírozzák.
A másik ír eledel, amely körülbelül olyan szerepet tölt be, mint nálunk a gulyás, az „Irish stew", szabadon lefordítva „ír ragu". Nagyon sok változata létezik: eredetileg ürühús az alapanyaga, de az idők folyamán már egyéb húsokból is készítik. A legközelebb akkor jár az „igazihoz", ha egyéves bárány húsát főzik bele. Az ilyen bárányt „hogget"-nek nevezik, leginkább tavasszal és nyár elején kapható. Az ír ragu készítésmódja körül egyébként sok vita folyik: állítólag az eredeti recept szerint „szigorúan tilos" murokkal készíteni, a húson kívül csak hagyma és burgonya tartozik bele, de a modernebb elveket vallók szerint nemcsak fehérrépa, de még mindenféle egyéb zöldség is beletartozik, s Worcestershire szósszal ízesítik.
A szigetországban természetesen előkelő helyet foglalnak el a „tenger gyümölcsei" az étlapon. Már csak nevénél fogva is figyelemreméltó fogás a „Dublin lawyer", vagyis „dublini ügyvéd", amelyet valószínűleg azért tiszteltek meg ezzel a névvel, mert meglehetősen drága lévén, csak a nagy jövedelmű ínyencek tudják megfizetni, és az ügyvédek a jelek szerint Írországban is a nagykeresők kasztjába tartoznak.
A „dublini ügyvédet" úgy készítik, hogy a megtisztított homárdarabokat megpárolják, majd viszkivel leöntik és a szeszt meggyújtva „flambírozzák". Mikor a láng elaludt, créme double likőrt, citromlevet és mustárt kevernek hozzá, még egyet forrni hagyják és melegen szervírozzák.
A desszertek közül a „gurr cake" emlék a múltból, amikor Írország még nem az európai közös piac jómódú tagja, hanem igencsak szegény ország volt. A kifejezés, hogy „on the gurr" azt jelentette: "kódorogni". Márminthogy „lógni az iskolából". A dublini pékek ugyanis a „kódorgó" gyerekek számára találták ki az olcsó és laktató csemegét. Száraz kenyérdarabokat szétmorzsoltak, cukorral és aszalt gyümölcsökkel keverve több réteg tészta közt megsütötték. Egy jókora „gurr cake" fél pennybe került annak idején. Manapság persze már csak a „gurr cake" neve a régi, száraz kenyér helyett különböző finomságokat tesznek bele rétegesen, s a dublini éttermekben jókora adag tejszínhabbal tálalják. Nem a régi áron, mondani sem kell talán.
Az ír ínyencségek közül persze leginkább a Guinness, az ír viszki és a Bailey hódította meg a „zöld szigeten" kívüli világot is. Az a szó, hogy „Guinness" ma fogalom számba megy, eredetileg azonban egy Arthur Guinness nevű dublini sörfőző neve volt, aki 1759-ben megvásárolt egy csődbe ment kis sörfőzdét és miután egy ideig a szokványos keserű, barna „ale"-t készítette, váratlanul egy újfajta, sokkal erősebb sört dobott piacra, amelyet „porter"-nek nevezett el az erős sört kedvelő hordárok (porterek) után, akik a vásárcsarnokba cipelték a zöldségekkel, hallal teli kosarakat. Egy idő múlva rájött, hogy a porternél is erősebb sörre van szükség, akkor kreálta az „extra stout"-ot, amelynek már a nevében is benne rejlik az erő, mivelhogy a „stout" szó erőset jelent. A következő évek során a Guinness sörök meghódították az egész világot: állítólag minden nap 10 millió korsó Guinnesst isznak meg az emberek a hat kontinensen.
A viszki állítólag ír találmány – írországi kolostorokban desztillálták az első viszkit a középkor elején, legalábbis ezt tartja a hagyomány. Azt, hogy az ír viszki különbözik minden mástól, azzal is kifejezésre juttatják, hogy az írek whiskeynek írják, szemben az angolokkal, akik az „e" betűt kihagyva, „whisky" néven jegyzik. Az írek szerint amikor II. Henrik katonái meghódították Írországot, nagyon megkedvelték az ott talált italt, amelyet „uisge beathe"-nak, „az élet vizének" neveztek el, mert úgy érezték, hogy felpezsdült az életkedvük, megnőtt az erejük, ha ittak belőle. A nyelvtörő elnevezést később uisce-re rövidítették. Ebből a szóból származott volna a viszki elnevezés. Az italt az angol katonák Írországból elvitték saját hazájukba, és a viszki csakhamar népszerű lett mindenfelé. Magában Írországban a XVIII. században már több mint kétezer viszki-lepároló üzem működött hivatalosan, de valószínűleg ugyanennyien készítettek viszkit „feketén" is. Manapság Midletonban, Cork grófságban működik a világ legrégibb viszki-lepároló üzeme, az 1608-ban alapított Old Bushmills. A hagyományhoz híven működnek persze illegális viszki-lepárolók is, ezekben készül a rendkívül erős, veszedelmes poteen is, amíg a helyi rendőrség, a garda fel nem fedezi őket.
Végül, de nem utolsósorban essék szó egy aránylag újkeletű – mindössze körülbelül 20 esztendős –, de máris világszerte kedvelt ír ínyencségről, a Bailey-ről. Az írek – nálunk is gyakorolt – öngúnnyal, azt állítják magukról, hogy amennyiben egy ír bizottság lovat akar tervezni, az eredmény teve lesz. Így történt, hogy a Bailey & Co. társaság igazgatósági ülésén a „komoly ügyek" helyett egy bizonyos David Dand úrnak az a bizarr ötlete támadt, hogy viszkit, tejszínt, kakaót és még néhány adalékot kellene vegyíteni egy sohanemvolt italhoz. A furcsa ötlet zseniális elgondolásnak bizonyult, a Bailey’s névre keresztelt likőr azóta meghódította a világot. Ha hinni lehet David Dand úr kollégáinak, jelenleg 40 millióan isznak Bailey’s-t a földgolyón. Annyi bizonyos, hogy az ír „pub"-okban már Budapesten is isszák, rendesen.
Halász Zoltán
