Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Neil Labute rendező - bevallom, sose hallottam eddig a nevét - nekigyürkőzött és telitalálatot dobott. Igaz, a golyó, vagy kevésbé képesen szólva a forgatókönyv, amit John C. Richard és James Fleming a kezébe adtak, igen alkalmas eszköz volt a tarolásra. Az Európa és immár jó néhány esztendeje hazánk vetítőhelyeit is elöntő amerikai filmáradatban ritkán bukkanhat az ember ilyen kivételesen elragadó darabra. Betty Nővér szappanopera, ezt olvashatjuk a főcímen, de nem érdemes eltűnődni a furcsaságán, ez csak afféle blikkfang. A filmet megnézni annál inkább érdemes.
A történet úgy kezdődik, mint egy igazán sablonos mai amerikai história. Van valahol Kansas államban egy kisvárosban egy fiatal pincérnő, akinek durva, ellenszenves, bűnügybe keveredő férjét bérgyilkosok megölik. A nő éppen kedvenc szappanoperájának aznapi folytatását nézi, s úgy érzi, hogy a főszereplő egyenesen neki mondja azt a mondatot: „tudom, hogy van valaki, aki csak rám vár”. Közben azonban tanúja lesz a szomszéd szobában zajló gyilkosságnak, és a sokk hatására egyszerre kilép a maga valóságos világából. Elindul, hogy megkeresse dr. Ravellt, az igazi férfit, „aki csak rá vár”.
Innen kezdve a történet két úton halad tovább. Az egyik a könyörtelen valóság, amelyben - többek között - a gyilkosok üldözik a nőt, aki akaratlanul magával cipeli a zsákmányt, amiért a férjét megölték. A másik pedig Betty lebegése az elképzelt boldogság felé. Ami vele történik, tökéletesen valószínűtlen, de teljesen valószerű. A pszichiátria pontosan ismeri azt a poriomániának nevezett mentális zavart, amely az emlékezetvesztés és a félelem kombinációjából fakadóan alanyát valami feltételezett új identitás megkeresésére kergeti. Betty álma szembetalálja magát a valósággal és ebből groteszk pillanatok, mulatságos fordulatok keverednek ki gyors ütemben sorjázva, meghökkentve és elragadva a nézőt.
Mindez remek ritmusban, tökéletes előadásban jelenik meg a vásznon. A rendező mindent kiaknáz, ami benne van a lehetőségben, de egyetlen pillanatig sem lépi át a jó ízlés határait. Ismeri és fel is használja Hollywood mindenféle hagyományát, de egészében tökéletesen napjaink terméke, elgondolkodtató szatírája annak a világnak, amelyben élünk.
A színészek, akik életre keltik a történet alakjait, egytől egyig remekelnek. Elsősorban persze Renée Zellweger, akinek Bettyje sugárzóan vonzó, minden pillantása meggyőz hitéről és jóságáról. Naivitása mélységesen belülről fakad, nemcsak igazzá, de igazsággá válik. Nevetünk rajta, de őszintén szeretni tudjuk. Morgan Freeman, akit sok filmben láthattunk (például a Miss Daisy sofőrje Oscar-díjjal jutalmazott főszereplőjeként), ismét új színekkel gazdagítja palettáját. Greg Kinnear meggyőzően jeleníti meg a szappanopera színésze és az általa alakított figura konfúzióját.
Mindent egybevetve: remek film a Betty Nővér, amelyet bárkinek érdemes megnézni.
Bán Róbert
