Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szakácsinas állítólag titokban, szabadidejében állította össze kreációját, de amikor elkészült vele, a konyhafőnöknek annyira imponált a fiú buzgósága, hogy kegyesen hozzájárult: adják asztalra az egyébként tervezett desszertek mellett az ifjú Sacher tortáját is, mondván „nagy baj nem lehet belőle".
Nemhogy nagy baj nem lett, a torta átütő sikert aratott. Metternich, a híres ínyenc, kétszer is kért belőle, s kívánságára attól fogva rendszeresen szerepelt lakomái étlapján. Mint Franz Sacher fia, Eduard sok évvel később feljegyezte: „...a herceg dicsérete nyomán a torta meghódította előbb Bécset, aztán egész Európát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az általam készített torta nap nap után ott van őfelsége és a trónörököspár asztalán. Erre a célra berendezett műhelyemben éjjel-nappal dolgoznak az embereim, naponta 300–400 Sacher tortát készítünk 1 forinttól 6 forintig terjedő árakon és nemcsak Bécsbe, de Párizsba, Berlinbe, sőt a tengerentúlra is szállítunk".
Az apa a tortát kreálta, a fiú a „Sacher-sztori" következő, máig érvényes fejezetét nyitotta meg, amikor 1876-ban megalapította Bécs belvárosában a Hotel Sachert. A teljes igazsághoz tartozik az is, hogy a Hotel Sacher sikere inkább Eduard úr feleségének, Anna asszonynak volt köszönhető. Ő egy Johann Buchs nevű bécsi hentes és mészáros leánya volt és nemcsak a konyhaművészethez értett kiválóan, hanem a vendéglátás művészetéhez is. Mindenkit ismert, mindenkihez volt egy kedves szava, varázslatos egyénisége tette a Hotel Sachert az arisztokrácia és művészvilág, a polgárság és a Bécsbe látogató külföldi hírességek találkozóhelyévé. Mellesleg Anna asszony újítása volt, hogy létrehozta a Sacher étteremben a „chambre séparée"-kat, a diszkrét különszobákat, amelyekben kis asztaloknál fogyaszthatták el a vendégek a kiváló enni-innivalókat. A korabeli pletykarovatok szerint diszkrét szerelmi találkák színhelyei is voltak a chambre séparée-k. De diplomaták, politikusok, a pénzvilág vezető emberei is nem egyszer a Hotel Sacher különszobáinak fehér asztala mellett folytattak bizalmas megbeszéléseket.
A tradíciótisztelő Sacher étteremben mindmáig megtalálhatók az alapító ős idejéből származó „Metternich fogások". A Consommé Metternich például, amely fácán-erőleves, benne fácánhúsból készült julienne-nel és gombákkal. A Tournedos Metternich úgy készül, hogy a bélszínt megsózzák, megborsozzák, majd vajon angolosan megsütik. Eközben paradicsomot szarvasgombával és rizzsel vajban párolnak, s ezzel, valamint vajban pirított gombaszeletekkel tálalják a húst.
Az Ürühús Metternich módra paprikás besamellel és szarvasgombákkal tálalt bélszín, amelyet párolt rizzsel körítenek. A Metternich-saláta szeletekre vágott zeller és alma sós-borsos-citromos lében pácolva, amit majonézzel és finomra vágott főtt csirkehússal gazdagítanak és felnégyelt paradicsomokkal, szarvasgombával tálalnak.
A gasztronómiai csúcsteljesítmény azonban mindmáig a Sacher-torta, amelynek titka finom, enyhe – és mégis pikáns – ízeinek együttesében, kellemes, nem túlságosan puha, a szájban mégis szinte szétolvadó konzisztenciájában, s mindezeken túl tartósságában rejlik. Egyik nagy erénye éppen a tartóssága: napról-napra jobb, finomabb lesz. Az eredeti recept szerint elkészített torta még két hét után is tökéletes élvezetet nyújt, legalábbis ezt állítják Franz Sacher késői utódai.
A Nagy Sacher Szakácskönyv minden titkolózást félretéve közli egyébként a Sacher-torta eredeti, hiteles receptjét. Eszerint a tésztát habosra kevert vajból, porcukorral, vaníliával, tojássárgájával, csokoládéval és liszttel készítik. A sütés akkor lesz igazán sikeres, ha egy ideig a sütő ajtaját nyitva hagyják. Mikor a tészta kihűlt, kettévágják és megkenik baracklekvárral, majd a tortát bevonják cukros-csokoládés mázzal és néhány óráig állni hagyják. Franz Sacher cukrozatlan tejszínhabbal adta asztalra tortáját, ma is így fogyasztják a patinás bécsi Sacher-házban. Legfeljebb az édesszájú vendégek kedvéért kissé megcukrozzák a tejszínhabot.
Halász Zoltán
