Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ma már elfogadott szakma. Az „átkosban", „a vas és acél országában" legföljebb megtűrt foglalkozásnak számított. Néhány, külföldiek által látogatott szálloda bárjában alkalmaztak ugyan mixereket, de csupán a kevert italok iránt eléggé el nem ítélhető módon ellenállhatatlan vonzalmat tanúsító nyugati vendégek kedvéért. Igaz, akkoriban még elevenen hatottak ránk a Koreából keltezett tudósítások a Coca-Colától lerészegedett amerikai katonák rémtetteiről.
Most már harmadik éve, hogy a budapesti Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolán mixerek is diplomázhatnak. Csizmadia László főigazgató ismerte föl szakképzésük fontosságát, s Hámori Antal dolgozta ki aprólékos gonddal a tananyagot.
Milyen a jó mixer? Hámori Antal szerint - aki a főiskola elvégzése után jogi doktorátust szerzett - mindenekelőtt tisztességes, becsületes ember, aki a legjobb értelemben alázatos a vendéggel szemben, s nem takarékoskodik a mosolyával. Művelt és sokoldalú. Tulajdonképpen a vendéglátó szakma frontembere: a bárpult túlsó oldalán nemegyszer éppen tőle várnak felvilágosítást külföldiek az ország, a város dolgairól, a mindennapi élet apró-cseprő ügyeiről egy-egy koktél mellett. Aki nem igazán kommunikatív típus, az nem állja meg a helyét. És persze alapkövetelmény az idegennyelv-ismeret. Minél több nyelvet beszél a mixer, annál jobb: a vendég örül, ha anyanyelvén cseveghet.
Viszontagságos história a Magyar Mixer Szövetség története. Karczag János elnök 1970-ben Bledben vette föl a kapcsolatot a Mixer Világszövetséggel, amely meghívta világkongresszusára. Ez adta az ötletet a pincértanulóból italszakértővé avanzsált szakembernek, hogy az akkoriban még országosan alig tucatnyi mixert szakosztályba tömörítse. Ám az akkori puritán fölfogás vasfüggönyén nem sikerült áttörnie. A minisztérium illetékese olvasatlanul visszaküldte a tervezett szövetség alapszabály-tervezetét: „Striciknek és k...-knak nem alapítunk szövetséget!"
Ők azonban nem nyugodtak. 1976-ban - s attól kezdve minden második évben - megrendezték a magyar koktélversenyt. Három évvel később - ettől kap a história igazi magyar zamatot - az Illetékes Elvtárs szabadságra ment. Nosza, sebtében bekérte a minisztériumba a szükséges papírokat az ügy pártfogója, s annak rendje-módja szerint megtörtént az engedélyezés.
Ügyes diplomáciai érzékkel a harmadik magyar koktélversenyre meginvitálták a világszövetség elnökét, a magyarok pedig csatlakoztak a világszövetséghez. Azóta Budapesten már világbajnokságon is összemérték tudásukat a mixerek: az akkori Fórum Hotelben 30 ország versenyzői vetélkedtek, s a világszövetség teljes vezérkara elfogadta a magyarok meghívását. Honfitársunk ugyan eddig még nem lett világelső, de a legutóbbi versenyen a szlovén és az osztrák mixer mögött a harmadik helyen Lajsz András végzett.
A múlt hét végén a Hélia Szállóban 17-en vették át a főiskolai diplomát. Az újonnan végzett diplomás mixerek közül tizenhárman fiúk. Ezzel is példázva, hogy az egyik legfiatalabb magyar szakma - híven a foglalkozás angol megjelöléséhez: barman - mégiscsak elsősorban férfias tulajdonságokat feltételez.
Gyapay Dénes
Képalá:
