Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Novák Ferenc hites foglalkozását meghatározni legalább olyan nehéz, mint egy pár cipőtalpból flekkent sütni – erre is tán csak ő volna képes. Az egyszerűség kedvéért nevezzük őt, a „Tatát” – ahogyan egy ország hívja – néprajztudósnak, koreográfusnak, színházszervezőnek, műhelyteremtőnek, művészeti menedzsernek, az örmény, az erdélyi konyha mesterszakácsának és filozófusának. Műveiben és főztjében egyképp íz és tűz van. Akinek megadatott pikánsan savanyú, tárkonyos bárányfejlevesét, vörösboros őzpörköltjét megkóstolni, egy életen át nem felejti az ízét. Asztalánál a kulináris örömökön kívül alkalmat ad ismerkedésre, barátságápolásra, szenvedélyes beszélgetésekre. Remek elbeszélő. Magukkal sodró történeteit, önvallomásait emlékekről és művekről most a Planétás Kiadó jóvoltából a lejegyző Farkas László könyvének olvasói is megismerhetik.
Az „élet-kaland” Erdélyben, a nagyenyedi szülői házban kezdődik. Novák Ferenc ősei anyai ágon elmagyarosodott örmények voltak, apai ágon „öntudatos” magyarok. A megtévesztően könnyed előadásmód ellenére a történetekből, miniatűr jellemrajzokból összeálló körkép a két világháború közötti Erdély társadalmának tárgyilagos, szellemes, borús-derűs kis tükre. Az események dús leírásai sorra vesznek gyerekcsínyeket, menyegzőket, temetéseket, nagy evés-ivásokat, istentiszteleteket, káromkodásokat, amelyek a múltbéli történetben, s majdan a művekben kötőanyagként élnek tovább. Nincs híjával az elbeszélés a goromba sorsfordulóknak: 1944 őszén a két Novák-fiú, édesanyjukkal, a front összeomlása idején kimenekül Erdélyből.
Az életszínjáték új felvonása következik, méghozzá iszonyúan szegényes díszletek között. Sem fedelet, sem biztos megélhetést nem nyújtott az anyaországi lét. A tanulóévek útjai meglehetősen kacskaringósra sikeredtek. Egy polgárfiúnak iskolaigazgató, „kiskapitalista” gyáros felmenőkkel a negyvenöt utáni évek Magyarországán nem sok esélye volt egyetemi felvételre. Maradt a szívós, kitartó munka táncosként, koreográfusként, oktatóként a táncmozgalomban. Közben készülődik egy újat akaró, egyszándékú koreográfus, tudós-néprajzos nemzedék – Szigeti Károly, Tímár Sándor, Kricskovics Antal, Györgyfalvai Katalin, Galambos Tibor, Pesovár Ernő –, amely a népi hagyományok alámerülő világának megmentésére szövetkezik. A szülőföldről hozott élmények, az erdélyi gyűjtőutak eredményei által csiszolódó tánc- és formanyelv közöttük jelölte ki Novák Ferenc helyét. A pálya új szakaszát dramatikus táncok színre vitele jelentette. Számára mindig is szerelem volt a színház. Hite szerint a magyar néptánc különösen alkalmas dramatikus művek létrehozására, színpadra állítására. Ebből az elszánásból nagyszerű művek sora született, a Bihari Együttesnél, a Honvéd Együttesnél. Révbe ért az alkotó is, munkáját itthon és a nagyvilágban is siker, személyét elismerés övezi.
Novák Ferenc különös önéletrajzának elbeszélésmódja hol lírai, hol önironikus, helyenként csúfondáros, de mindvégig szellemes és olvasmányosan élvezetes. Pályatársakról, művekről elmondott gondolatai tárgyilagosságukban hiteles dokumentumai az elmúlt ötven év tánctörténetének.
Az Elmondtam én... című könyv főhőse idén márciusban lesz 70 éves.
Eszes Máté
