Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Le Clézio francia író felkavaró művében egy olyan sorsot tár elénk, amelyben a középkor kíméletlensége találkozik az atomkor embertelenségével. Az Európa Kiadó Kamocsay Ildikó érzékeny fordításában jelentette meg az elegáns kiállítású kötetet.
Az Aranyhalacska főhősnője a fekete bőrű Laila (neve magyarul éjszakát jelent), akit hatévesen elrabolnak, cseléd lesz egy gazdag öregasszonynál, majd hányattatásai a marokkói fonduk (nyilvánosház) szobáitól Boston és Chicago felhőkarcolóiig sodorják. A kislány kevés embertől kap igazi, érdek nélküli szeretet. Ezek egyike megvásárlója, akinél kamaszkoráig él. Ő tanítja az életre: ne lopj, ne hazudj – hiteti el vele az ősi törvényt. De Laila, akit a fehérek – gazdasszonya fia, francia házaspárok, orvosnő, rendőrök, tisztviselők – mind megerőszakolnának, kihasználnának, mégis kénytelen ezeket a mélyen belévésődött szabályokat megszegni. Élete múlik rajta. Arany félhold fülbevalója, amely elrablásakor vele maradt, tartja benne a lelket, hogy valaha majd megtalálja identitását, ősei földjét. Sikerül is neki végül.
De addig Laila végigbumlizza az ezredvég nagyvárosait: fondukbeli társával (ott ő még csak a prostik kis barátnője volt, nem árulta testét) Húrijával elszöknek Marokkóból, s embercsempészek lopják át őket más nyomorultakkal együtt a spanyol–francia határon, hóban, fagyban átvágva a Pireneusokon. Ezek a történetek a szegénységből menekülők kálváriáját, a kilátástalanság bugyrait mutatják meg: a párizsi illegális szállót, a feketék, arabok, haitiiek küszködését a megmaradásért, a hatóság és a bőrfejűek előli bujkálást, a mindig résenlét fáradságát. Bizony, valaki a Strasbourgba „kitántorgott” romáknak is a kezébe adhatná ezt a könyvet: egyik leghatásosabb részlete a nizzai cigánytelep leírása. Provence-i stílusú, nagy csinnadrattával átadott, de már szétesőfélben lévő házakban tengődnek az ottaniak a gazdag Franciaországban, a Côte d’Azur-ön egy szeméttelep tőszomszédságában, s munkájuk is a mocsok túrásában merül ki. Ha nem ott, akkor autópályák leállósávjaiban vernek lakókocsi-karavánokból tanyát, s lopásból, csecsemőik eladásából élnek.
A fény nélküli élet, az utcaszint alatti garázsvilág – ahol kameruni haverjával, Nonóval élnek azután, hogy Laila kitör szexrabszolgaságából – menekült létük allegóriája is. Nono is csak addig számíthat echte francia és fehér képviselő barátja támogatására, amíg reményteljes bokszolónak tűnik. Pár hónappal azután, hogy kiütik egy tétre menő meccsen, eltűnik Laila szeme elől. A Radnóti-verssorokból ismerős, dallamos nevű metrómegállók zenészei is a bőrüket viszik minden nap a vásárra, hiszen tartózkodási engedélyük nincs. Csakhogy ők, a feketék befogadják a marokkói lányt. A legönzetlenebb szeretet is egy világháborús veterántól, a szenegáli el-Hádzstól sugárzik felé, aki elhalt lányunokája útlevele révén éntudatot és utazási szabadságot ad neki, mintegy örökségként. Le Clézio ezzel a regényével a megszomorítottak és megalázottak mellett voksol.
Szász Judit
(Képaláírás nem kell)
