Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– A kollégái szerint több mint húsz éve a Forum tervrajzait is áttanulmányozta, nehogy valamit elrontsanak az építészek. Ahogy megnyílt a szálloda, még a szabadnapjain is sűrűn rányitott a munkatársaira. Ennyire megszállottja hivatásának?
– Vannak foglalkozások, amelyeket az ember nem napi nyolc órában űz. A szállodás – akárcsak a vendéglős – a hivatásának él, a teljesítményét nem mérik munkaidővel.
– Mi motiválta a pályaválasztásában? Netán családi hagyományok?
– Szó sincs róla! Annál inkább a nyelvek iránti fogékonyságom. Tizennyolc évesen három felsőfokú nyelvvizsgával a zsebemben mehettem volna külkeresnek, esetleg tanárnak. Én ehelyett az akkoriban még nem igazán fölfedezett szakmát választottam: a nem sokkal korábban megnyílt főiskola szállodaszakára iratkoztam be. Később elvégeztem a közgázt is, sőt ledoktoráltam.
– A szállodák ugyan a világon mindenfelé nagyjából egyformák, mégis, a vendéglátás iránt más-más igényeket támasztanak, ami kontinensenként is változhat. Milyen tapasztalatokkal tért haza?
– Sok mindenben mások a szokások, mint nálunk. Például megrendelőcentrikusabbak, vagyis pontosan tudni akarják, mit vár a vendég, az utas. Erre koncentrálnak, s ezért nyitottabbak, rugalmasabbak, de tapasztaltabbak is. Az ausztrálok erényei közé sorolom azt is, hogy csupa pozitív beállítottságú emberrel találkoztam, aki az intrikát sem a megrendelőkkel, sem a szállítókkal szemben hírből sem ismeri. Annál inkább törekednek a harmónia megteremtésére. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági mutatóknak, a vezetők gondolkodását pedig a gazdálkodás és a stratégiai elemzések: a három-négy évre szóló tervek hatják át. Arrafelé a jövőkép beszédtéma.
– Azért tíz év alatt itthon is sok minden változott, nem igaz?
– De mennyire! Amikor például elmentem – még a rendszerváltás előtt – legföljebb öt utazási irodával álltam kapcsolatban, ma száznál is többel. Megszűnt a szállítók egykori monopóliuma, s nem okoz gondot az importáru beszerzése. Örvendetes változás ment végbe a vendéglátásban, sok a kitűnő étterem, köztük az ázsiai, olasz vagy francia konyhaművészetbe is belekóstolhatunk. Óriási a fejlődés a magyar borkultúrában.
– Mi a véleménye az imázsteremtés céljából létesítendő esetleges külföldi magyar éttermi láncról?
– Nem szabad lebecsülni az ötletet. Igenis el tudok képzelni nagy világvárosokban jól vezetett magyar éttermeket, például Tokióban, New Yorkban, Londonban, Brüsszelben vagy Sidneyben, ahol az olimpia alkalmából rendezett magyar gasztronómiai bemutató óriási sikert aratott. Hozzáértő vezetéssel az üzleti várakozásoknak is eleget tehetnek, s a jó országimázshoz is hozzájárulhatnak.
– Önről az a hír járta, hogy a Gresham-palota helyén megnyíló luxushotel igazgatója lesz. Volt erről szó?
– Nos, ebből annyi igaz, hogy az épülő szálloda tulajdonosainak több mint egy évig szakmai tanácsadója voltam. Európa legszebb szállodája épül a Lánchíddal szemben, s büszke vagyok rá, hogy a projekthez van némi közöm. Az alkalmazásomról viszont soha nem esett szó köztünk.
– Arról is írtak az újságok, hogy a Malévvel tárgyal.
– A hír megfelel a valóságnak: a Malév mai vezetése nagyon helyesen – a tulajdonosváltás előtt – fejleszteni kívánja a szolgáltatásait. Beletartozik ebbe az utasoknak – a Malév „vendégeinek” – étkeztetése, a menük színvonalának emelése éppúgy, mint az ottani szakemberek kreativitásának növelése. Ausztráliában évekig ez volt a munkám, ezért vállaltam örömmel szakértőként a közreműködést.
– Kanyarodjunk vissza a Kárpátiához. Miért éppen erre az étteremre esett a választása?
– Még New Yorkban dolgoztam, amikor meghallottam, hogy privatizálják a Kárpátiát. Nem sokat töprengtem, végtére is Budapest egyik leglátványosabb étterme, óriási szakmai kihívás. Szeretnénk az egykori értékeket megőrizni, ugyanakkor a komolyzenei és a jazzkoncertek révén valami újat nyújtani vendégeinknek. Elnyertük a Média-klub éttermének a bérleti jogát, reméljük, az újságírók is elégedettek lesznek a várhatóan tavasszal már teljesen újjáteremtett vendéglővel.
– Karácsony és újév a vendéglátásban csúcsidő. Jutott, jut azért idő a családra is?
– Feltétlenül, hiszen végre együtt leszünk Tamás fiammal, aki egy amerikai befektetőcégnél dolgozik és Judit lányommal, aki művészettörténészként a New York-i Modern Művészetek Múzeumában ösztöndíjas gyakornok. Ezúttal tehát kedvenc hobbim, az utazás helyett itthon ünnepeltem, együtt a családdal.
Gyapay Dénes
Képalá:
Európa legszebb szállodája épül a Lánchíddal szemben
