Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Köztudott, hogy Széchenyi István nagy pártfogója volt a magyar nemzeti színház reformkori tervének. Épülete a mai Roosevelt téren állott volna, hosszú ideig azt hitték, hogy a Magyar Tudományos Akadémia helyén, de ma már tudjuk, hogy az Akadémia előtt épült volna fel, ott, ahol ma Széchenyi szobra áll.
Az épületnek szánt első telek a Pest megye által e célra 1814 decemberében 45 772 forinton vásárolt Kultsár István-, illetve Jüttner- és Deron-féle - akkor Hatvani utcai - komplexum volt. Ezt a vármegye 13 esztendő múlva még jelentős veszteség árán is kénytelen volt eladni: Cziráky Antal gróf vette meg. A mai Kossuth Lajos és Szép utca sarkán lévő telken végül is a Nemzeti Kaszinó épült fel. Néhány évvel később, 1834 elején Pest, a vármegye színház céljára telket kért Pesttől, a várostól.
Közben a Fáy András által kiszemelt Grassalkovich-féle Kerepesi úti telekre vonatkozóan olyan határozott ígéretet kapott a megye, hogy Földváry alispán ugyanazon év június 9-én már bejelentette: „...a herceg a Hatvani kapun kívül lévő major-fundusának mintegy 900 négyszögölből álló részét... a magyar játékszín számára odaajándékozza”.
Ez az oka annak, hogy Pest városa a vármegye telekigényére így válaszolt: „...mivel már a tekintetes vármegyének Grassalkovich Ő Herczegsége kegyes ajándékábul köztudomás szerint ezen célra kijelölt fundusa vagyon, az érdekelt küldöttség az ilyentén telekről való gondoskodást ezentúl szükségesnek lenni nem látja”.
Azonban a Kerepesi úton felépítendő színházat a „theátrális deputáció” ideiglenesnek tervezte, Széchenyi ezt a telket a játékszín céljára nem találta alkalmasnak, neki a Duna partján lett volna kedve felépíttetni a színházépületet. A gróf el is érte, hogy a nádor Pest városát egy másik színháztelek kijelölésére utasította. Erről a pozsonyi országgyűlésen törvény is született, valamint a rendek által e célra felajánlott 40 000 forintról. E törvény XLI. t.c. paragrafusa Duna-parti telket említ.
Nem így történt, Földváry alispán a Kerepesi útra tette a színházat, ami Széchenyit majdhogynem könnyekre fakasztotta. Szerinte „a magyar ahelyett, hogy hazája fővárosában a legszebb helyre állította volna a színházat, oda tette, ahol idegen azt meg nem találja”.
A város viszont az eredeti 600 négyszögöl helyett 896-ot adott, amelyből 1869-ben eladtak egy részt 400 000 forintért. Végül két telket kaptak, a Westmayer-féle saroktelket és az Opera Hermina téri fundusát. Így a zenés darabok is hajlékot kaptak a magyar fővárosban.
Róbert Péter
