Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Senki sem vitatja, hogy az olaszok szeretik az életet, alaptulajdonságuk a vidámság s nem vetik meg az asztal örömeit sem. Nos, az itáliai szilveszterre is ez a jellemző: a féktelen jókedv s a véget érni nem akaró ünnepi lakoma.
A karácsonyi ünnepek táján tulajdonképpen kiürülnek a félsziget nagyvárosai: aki teheti, inkább a hegyvidéki üdülőhelyeken tölti a karácsonyt és a szilvesztert. Az év utolsó napján pedig asztalt foglal a család, a baráti társaság a kedvenc vendéglőben, ahol ilyenkor rendszerint egy-két menüsorból lehet választani. Egyikből sem hiányozhat a lencse modenai töltött csülökkel. (Kóstoltam, kitűnő, de rendkívül nehéz étel, méltó vetélytársa a mi töltött káposztánknak vagy disznótorosunknak.) A lencse becses hüvelyes: az olaszok szerint is gazdaggá teszi mindazokat, akik legalább egy tányérral fogyasztottak.
Ugyancsak elmaradhatatlan a szilveszteri menüből a töltött pulyka, a gyöngytyúk s némely vidéken a kacsasült. Articsókával tálalt kolbászt is szívesen kínálnak a menüben, elsősorban némely hegyvidéki falvakban. Slágernek számít az óévbúcsúztatás utolsó óráiban a bableves füstölt csülökkel. Az olasz ízlés szerint inkább híg főzelék, semmint leves, egyébként óriásbabból főzik, ami sokkal könnyebb, mint a mi tarkababunk, s rozmaringgal, kevés paradicsommal ízesítik. Gioacchino Belli, a Tiberis bal partján, Róma Trastevere negyedében élő „noiantrik”, a sajátos nyelvű bennszülöttek költője 2279 szonettjéből egyet a bablevesnek szentelt, figyelmébe ajánlva a szilveszterezőknek.
Persze akadnak más szokások is az Alpoktól délre. Rómában például évszázadok óta pontban szilveszter és újév találkozóján, éjfélkor megkondulnak a harangok. Erre a jelre elszabadul a pokol - s ez nemcsak római szokás -, petárdák durrannak, tűzijáték fénye világítja meg az éjszakát, fülsiketítő pokoli koncert keríti hatalmába a városokat.
Rómában az új esztendő első perceiben nem tanácsos az utcára merészkedni. Legalábbis az Örök Város legősibb negyedeiben érdemes fölfelé, az ablakokra, erkélyekre figyelni. Onnan ugyanis váratlan égi áldás hullhat a fejünkre: a molyrágta függöny vagy a lyukas zokni még csak elviselhető, de egy háromlábú szék vagy fülehagyott lábas már emlékezetessé teheti a római szilvesztert. A hulló holmik éjszakáján ugyanis - ezt szentesíti a hagyomány - minden megunt kacattól igyekszik megszabadulni a család. Előfordul - persze ez már a kivételek közé tartozik -, hogy az erkélyről a járdára huppan a nagymama sajnálatos elhalálozása folytán funkciójában okafogyottá vált hatalmas fotel, kiálló rugóival és kifakult díszpárnáival egyetemben. Még szerencse, ha a karosszékhez nem társulnak az öreg signora évtizedek alatt fölgyülemlett kacatjai is.
Gyapay Dénes
