– Lehetőséget kaptunk, hogy olyasmit tegyünk, ami nagyon más, csaknem mentes a kormány irányításától, de nem számítottunk arra, hogy ez az ablak nagyon sokáig nyitva lesz – emlékezik Lord Jacob Rothschild a hat évvel ezelőtti időpontra, amikor megbízták, hogy Nagy-Britannia új országos lottójának éves bevételeiből 350 millió font sterlinget költsön el jó ügyekre – főként művészetekre, sportra és jótékonysági célokra –, amelyek különben nem kapnának állami támogatást. A brit kormány szinte egyedülállóan nagyvonalúan járt el 1994-ben, amikor a lottó megteremtésével egyidejűleg független testületeket hozott létre az említett koncepció megvalósítására. Rotschild 1998-ig a Heritage Lottery Fund (örökségi lottóalap) élén állt mint elnök.
A lottó bevételeiből a viktoriánus kor óta a legnagyobb kulturális beruházást hajtották végre. Eddig 9,2 milliárd font sterlinggel segítettek számos ügyet, például több mint 700 millióval járultak hozzá múzeum- és galériaprojektekhez. Valamennyi nagy londoni múzeumot felújították, az elavult British Muzeum például 0,8 hektáros üvegcsarnokot kapott – ez Európa legnagyobb fedett térsége.
Csakhogy Rotschild jól sejtette, az ablak valóban nem maradt nagyon sokáig nyitva. A kormány fokozatosan kezdte megszabni, minek adjanak elsőbbséget a kiadásoknál és a lottótortából mind nagyobb szeleteket vágott le hagyományosabb, adók finanszírozta ügyekre, például egészség- és oktatásügyre. Mint azt John Tusa, a London központjában álló, színházakat és koncerttermeket magában foglaló Barbican komplexum ügyintéző igazgatója megfogalmazza, egyszerű politikai opportunizmus ez, „a kincstár minden pénzösszegre ráteszi enyves mancsát".
John Major akkori miniszterelnök konzervatív kormánya már a lottó megszületésekor lehetőséget teremtett magának a pénzek egy részének átirányítására azzal, hogy létrehozta a millenniumi alapot, amely a millenniumi év megünneplését előirányzó fejlesztési tervek megvalósítására volt hivatott.
A mostani munkáspárti kormány sem vonult vissza a pénzkiadások befolyásolásától. Felzúdulást keltett, amikor kiderült, hogy nem marad az egész pénz a szigetországban: a jótékonysági alap 25 millió font sterlinget költött el külföldön. Merő elitizmusból hatalmas összegeket folyósítottak például olyan intézményeknek, mint a Királyi Operaház. A brit bulvárlapok arra voltak kíváncsiak, miért kell a lottózóknak irhabundákban járó operarajongókat pénzügyi támogatásban részesíteniük.
Munkáspárti vezetők ezután úgy nyilatkoztak, kevesebbet fognak költeni épületekre és többet az emberekre. Tony Blairnek mint miniszterelnöknek első lépései közé tartozott, hogy felállította a New Opportunities Fundot, amely egészségügyi és oktatási területekre összpontosít. Bírálók meg is jegyzik, hogy ez az állami büdzsé kibővítését jelenti. A lottóbevételek egyharmada olyan alaphoz fog kerülni, amely szorosan alkalmazkodik a kormány által megszabott kiadási prioritásokhoz. Ez 3,4 milliárd font sterling azon a több mint 3 milliárdon felül, amit a kormány amúgy is levon a lottójövedelmi adóból. A kormány azt szeretné, ha a pénzt egyenlőbben költenék el. Ezek jogos szempontok, de mint azt Rothschild megfogalmazza, konfliktust teremtenek: ha a Szent Pál katedrális düledezni kezd, vajon azt kell-e megmenteni vagy továbbra is asztali számítógépeket adjanak a helyi történésztársaságoknak?
A kormány amiatt is aggódni kezdett, hogy ki fizessen az újonnan épült és a kitatarozott látnivalókért, amelyek közül sok nem felelt meg a látogatottsággal és bevételekkel kapcsolatos elvárásoknak. A lottóprojektek miatt a kulturális elit mindinkább nyárspolgáriként bélyegzi meg a kormányt. V. S. Naipaul, a híres regényíró egyenesen kultúrvandálnak minősítette Blairt.
Mindazonáltal, ha változnak is a prioritások a kiadásoknál, a lottó mint pénzforrás nem apad el. A brit lottó egyedi a kormány hatáskörén kívül álló ügyekre áldozott pénzek tekintetében, ezért külföldön egyesekben irigységgel vegyes figyelmet ébreszt. Mihail Petrovszkij, a szentpétervári Ermitázs igazgatója maga is tervezi lottó alapítását a művészetek támogatására és azt mondja, Putyin elnöktől már meg is kapta a támogatást.
A. J.
(A The Wall Street Journal Europe nyomán)
Képalá: Az alaprajz közepén: a gigantikus üvegcsarnok
