Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Miért kezd el egy magának már nevet szerzett szállodaigazgató szépségversenyeket rendezni?
- Az alapötletet a békéscsabai szálloda adta, igazgatóként arra gondoltam, kijjebb kell kerülnünk a megye határain, és mi más adhatna országos ismertséget, mint egy mindenki által szívesen nyomon követett, színvonalas szépségverseny. Kilenc éve így keveredtem bele az egészbe. A rendezvény jól sikerült, a végső lökést pedig a bangkoki világverseny adta meg. Ott jöttem rá, mekkora lehetőséget jelentene, ha Magyarország is hivatalosan részt vehetne a világszervezetben és a földkerekség egyik legnézettebb műsorán keresztül mutathatná be magát, a kultúráját.
- Úgy rémlik, ekkoriban a hazai szépségversenyek körül nem mindig volt rendben minden. Átadatlan díjakról, aktfotók miatt trónjuktól megfosztott szépségkirálynőkről lehetett hallani.
- Abban az időszakban valóban összevissza rendeztek különféle szépségversenyeket, voltak problémák. Évek során sikerült felépíteni a magyar Miss Univerzumot. Az elvégzett munkát igazolta, hogy 1996-ban a másik jelentős nemzetközi verseny, a Miss World vezetése is bennünket kért fel a magyar változat megrendezésére. Az évek alatt egyetlen botrányunk sem volt. Mi átadjuk a díjakat, évről évre fizetjük a nemzetközi licencdíjat, és ki merem jelenteni, biztosítjuk az európai színvonalat. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne mit tanulni például az olasz, francia vagy belga kollégáktól.
- A két nagy nemzetközi verseny közt mi az alapvető különbség? Mondhatnánk, mindenhol szép lányok vannak.
- A Miss Universe-re 18 és 27 év közötti hölgyek jelentkezhetnek, a Miss World esetében 17 és 24 év közt van megszabva a korhatár. Az előbbi, az amerikai rendezvény inkább a modellvilágot, míg az utóbbi, a londoni rendezvény a showbusiness világát célozza meg. A szabályok mindkettőnél igen szigorúak, például aktfotó kizáró ok. Előírják továbbá a karitatív tevékenységet is, így mi is gyermekalapítványokat támogatunk, együttműködünk például az evangélikus egyházzal.
- Tehát van miből adniuk, ezek szerint üzletnek sem rossz a szépségverseny?
- Mindenki azt hiszi, pedig dehogy. Jelen pillanatban egy reklámcéget üzemeltetek, különféle reklámcsomagokat értékesítünk, tévéfilmet készítünk, magazint adunk ki. A verseny csak melléktevékenység. Fizetjük a milliós licencdíjakat, erre jönnek a különféle költségek, az utazás, a ruhák, a lányok zsebpénze. Ma már elképzelhetetlen saját teamek, sminkes, fodrász, fogorvos, mozgásszakértő, nyelvtanár nélkül méltó rendezvényt szervezni. A jelentkezők amatőrök, fel kell készíteni őket; ebben olyan emberek segítenek, mint például Kovács Csanád Gergely kétszeres showtánc-világbajnok. A nemzeti Miss Universe és Miss World versenyek nagyobb részét támogatja az adott állam, mi viszont egy fillért sem kapunk. Ezen most szeretnék változtatni, hiszen mi évről évre imázst teremtünk Magyarországnak. A szerződéseim alapján egyébként csak arra vagyok köteles, hogy színvonalas versenyt rendezzek, amelynek győztesét kiutaztatom a világversenyre. Ruhákról és egyéb dolgokról szó sincs, ám vállaljuk ezt a pluszt, mert egyszer még eljön az az idő, amikor magyar lány is lesz az első tíz között.
- Óhatatlanul a 2000. évi labdarúgó Európa-bajnokság jut eszembe, ahol a bírókat az a vád érte, hogy a nagy országokat segítik a kis országok kárára. Az első tíz között mindig kell lennie egy USA-belinek, dél-afrikainak, indiainak, valamely latin-amerikai ország győztesének, franciának?
- Az első évben magam is úgy gondoltam, megváltom a világot, a magyar lány fog nyerni. Ám száz versenyző közül azért rettenetesen nehéz választani, sokszor én is sajnálom a zsűrit. Fel sem tételezem, hogy bárki csalna, én sem csalok, a saját versenyünket tenném ezzel tönkre. A döntésekben legfeljebb olyan szándék lehet, hogy minden földrész képviselve legyen. De miből is lobbizna az egyre szebb eredményeket elérő botswanai szövetség? Az ő szállodaköltségeiket nemegyszer szolidaritásból fedezték a szerencsésebb országok.
- Mennyire alapozhatják meg a hazai döntőbe jutott lányok, a nemzeti győztesek karrierjüket a szűk egy év során?
- Jellemző és nagyon örülök neki, hogy bár a korábbi évek jelentkezőinek mintegy egyharmada, 250-300 lány keres meg évente bennünket, közülük egyre többen tanulnak felsőoktatási intézményben, beszélnek nyelvet. Vagyis egyre inkább nyilvánvaló a jelentkezők számára, hogy a versenyek, az eredmények az első lépcsőfokot jelenthetik egy induló karrierhez, egy potenciális szerződéshez. De máshol is van fejlődés: amikor elkezdtem a versenyek rendezését, még „lopnom" sem volt kitől, a szakmai fogások kialakításában csak a világversenyek, a különböző nemzetiségű kollégák segíthettek. Egy kicsit talán a show irányába mentem el, előszeretettel alkalmazunk óriás méretű kivetítővásznakat, nagyon divatos most a latin zenei irány. Nem sajnálom az energiát és a pénzt a felkészülésre, ami akár két hónapig is eltarthat, csak minél tökéletesebb legyen a koreográfia.
- Nem vágyik vissza Békéscsabára, a szállodájába?
- Korábban azt mondtam, soha többé vendéglátás. Mára elgondolkodom a dolgon, egy hangulatos kisvendéglő lehetőségén. Olyankor meg egyenesen kísértést érzek, ha étteremben tárgyalok és rossz ételt hoznak ki. Ilyen nálam nem fordulhatott elő, mert akkor mi van az üzletkötéssel, ami minden korban a fehér abrosz felett történik?
Drávucz Péter
