Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A tenger nagyon sok finomságot ad, halakból óriási a választék, ezeket minden francia szívesen fogyasztja. Az országon belül azonban eltérőek az étkezési szokások. Míg északon, Elzászban a sertést részesítik előnyben, a középső területeken inkább a szarvasmarhát és a szárnyasokat eszik, délen, főként a Pireneusokban a birka és a kecske népszerű.
A különféle húsételeket rendszerint valamilyen zöldségfélével együtt készítik. Ez nemcsak remek zamatot ad mindkettőnek, hanem egyúttal köretül is szolgál. A száraz húsokhoz a zöldséget vajban párolják. Savanyúságot nem kínálnak a húsételek mellé, helyette ki-ki tetszése szerint sokféle mártással ízesíthet.
Sokkal egészségesebben étkeznek, mint mi. A magyar háziasszony főztjét egy francia biztosan túl sósnak és nagyon ízesnek találja. Az ő ételeikben jobban lehet érezni az egyes alkotóelemek zamatát. Az erős borsok és paprikák helyett nagyon sok friss fűszert használnak, az étkek aromáját elsősorban kakukkfű, bazsalikom, rozmaring és majoránna adja. Ezek mindegyike könnyen beszerezhető, sőt otthon is nevelhető, akár az erkélyen.
A francia asztal elképzelhetetlen saláta nélkül, ebédre, vacsorára egyaránt felszolgálják. A legkedveltebb előételükről van szó, rendkívül változatos összetételben tálalják. A fejes salátától az articsókáig, a paradicsomtól az uborkáig mindent magában foglalhat. A friss zöldféléket hússal, hallal, tojással gazdagítják, sok gyöngyhagymával ízesítik. Önálló fogásként hagyományos receptek szerint készült mártásokkal, ecetes, olajos öntetekkel fogyasztják.
Nálunk a hidegkonyhájuk ismerős, csakhogy ez egy tévedés. A francia gasztronómiára az ilyen készítmények nem jellemzők, majonézt például alig használnak. Egyébként azt, amit mi franciasalátaként ismerünk, náluk orosz salátának hívják, és egyáltalán nem kelendő. Ha hidegkonyháról van szó, akkor ott mindenki a pástétomokra gondol, ebből a kedvelt ételből nagyon sokfélét készítenek. Gyakran libamájból is, ami nagyrészt Magyarországról érkezik. (A kierezett libamájat borban vagy konyakban bepácolják, sóval, borssal, cukorral ízesítik, majd másnap pástétom formában kigőzölik.)
Köztudott, hogy Franciaországban bor és sajt nélkül nincs étkezés. A borok tálalására általános szabály, hogy az étkek sorát mindig könnyű bor nyitja meg, az erősebbek és testesebbek később következnek. A levesekhez könnyű vörös illik, mint nálunk a rosé, az előételekhez egyszerű vörös asztali borok valók. Halaknál, ha a mártásban bor van, ugyanazt kell felszolgálni, akár fehér, akár vörös, egyébként száraz fehérbor ajánlott. A húsokhoz illő borok fajtáit lehetetlen felsorolni, általában a könnyebb húsok könnyű, a nehezebb húsok testesebb vörösborokat kívánnak. A bor fontosságát jelzi, hogy a munkahelyi étkezésben is helye van. Jó tudni, hogy a vörösborokat hűteni nem szabad, általában szobahőmérsékleten, 18 Celsius-fokon kínáljuk őket, a fehérborok viszont 8-10 fokra hűtve a legízletesebbek.
A sajtok kínálata elmondhatatlan, több száz féle illatozik a pultokon, a világ legszélesebb választéka a francia üzletekben található. Étkezés nem múlhat el nélkülük, hiszen a fogásoktól kissé elfáradt ízlelőszervek felfrissítésére hivatottak. Ezért kínálnak a főétel után és a desszert előtt kis adagokban, de többfélét.
Vásárlására komoly gondot fordít minden francia háziasszony. Azzal kezdi, hogy alaposan megnézi, mennyire rugalmas a sajt. A fogása ugyanis elárulja, mennyire érett. Nem teszi hűtőszekrénybe, mert a hűtés csökkenti az ízek intenzitását, és morzsalékossá teszi a sajtot. Külön erre a célra szolgáló fadobozban, hűvös helyen tárolja. Egyszerre legalább háromféle sajtot kínál a tálon, mindenki ízlése szerint vág belőle, felszeletelt kenyérrel fogyasztják. Fontos szabály, hogy erős, karakteres vörösbort kell kortyolgatni hozzá, mert a két íz kitűnően kiemeli egymást.
- Meglepő, hogy a francia átlagemberek milyen hihetetlenül értenek a konyhaművészethez - állapítja meg Pintér László. - Az étkezésben a mennyiség helyett a minőségé az elsőbbség. Nagyon sokat költenek ételekre, és teljesen másként viszonyulnak a kulináris örömökhöz, mint mi. Egy magyar ember ugyanis, ha nincs pénze, akár három napig is üres kelkáposzta-főzeléket eszik, úgysem látja senki. Míg a francia, ha a feneke kilóg a nadrágból, akkor is megveszi a 45-50 frankos (1800-2100 forintos) bort, mert anélkül nem teljes az étkezés. Kevésbé édesszájúak, mint mi. A francia cukrászat jellegében különbözik a magyar édességek világától. A cukros, habos, krémes sütemények választéka jóval szűkebb. Elsősorban leveles tésztából sok gyümölccsel gazdagított gyümölcstortákat készítenek. Kedvelt specialitásuk az úgynevezett flan, amely leginkább a pudinghoz hasonlít.
Az étkezésre nagy hangsúlyt helyeznek a franciák, kezdve ott, hogy a reggelit sosem hagyják ki. Vidéken általában otthon esznek, a városiak pedig munkába menet útba ejtik kedvenc kávéházukat, hogy a reggeli kávét és a croissant-t elfogyasszák. Ebédidőben, 12 és 15 óra között megtelnek az éttermek, nehéz szabad asztalt kapni. Az igazi étkezés mégis inkább a vacsora, amit nem biztos, hogy otthon költenek el, szívesen beülnek egy jó vendéglőbe. Ragaszkodnak a törzshelyükhöz, sőt a legtöbb franciának kettő is van: egy a munkahelye közelében, a másik pedig a lakása szomszédságában.
Gyerkó Katalin
