Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Budapesti Kamaraszínház fölfedezte azt, ami valójában nagyon is kézenfekvő: Spiró György színdarabocskáiban (a kicsinyítő képző nem a drámák színvonalát vagy rangját hivatott minősíteni) mindennapjainkat, azok jellegzetes, köztünk élő alakjait, helyzeteit írta színpadra. A Shure Stúdió-beli Kvartettben például a szoba-konyhába visszahúzódott férfit, aki hallgat, figyel, s reméli, hogy valaha még lesz hová, lesz kinek jelentenie. Az Ericsson Stúdióban, a napokban bemutatásra kerülő Szappanoperában az asszonyt, aki nem érti, miért járna neki kárpótlás, s az ügynököt, aki erőszakkal a remélt jutalék ellenében próbálja rábeszélni a nőt: vállalja hovatartozását, önmagát.
A Tivoli Színházban műsoron lévő Honderűben azokat a századdal majdnem egyidős embereket, akik belvárosi lakásukban élnek, az ódon vagy épp felújított cukrászdákban találkozgatnak, s fölidézik a múltat, csevegnek a jelenről, komoly dolgokat is elmondanának. Lehet, azt is, hogyan vetette ki őket magából nem is egyszer a társadalom, mennyi mellőzés, megaláztatás érte valamennyiüket. Persze nemcsak a maguk históriáját beszélnék el, tanítani is tudnának, hiszen sorsuk nem kevés tanulságot kínál.
Esetleg azt is továbbadnák, amit az iskolapadból hoztak magukkal. Mert bizony műveltségük - legyen szó akár históriáról, akár a haza jeleseiről, irodalomról vagy művészetről - még a mai világban is jól jönne.
Spiró szeretettel és iróniával, érzelemmel és értelemmel beszél ezekről az emberekről - az egykor világszép Annamáriáról, aki hat férjet és még több szeretőt „fogyasztott el” és három lovagjáról, akik sokat láttak, sokat megéltek. Akik intelligenciájuknak és kultúrájuknak, emberségüknek és tisztességüknek megfelelő türelemmel és belátással, humorral és bölcsességgel figyelik, ami körülöttük történik.
Lírai komédia - így nevezi Spiró a Honderűt, amelyben a néző egyszerre találja meg a líra tisztaságát és szépségét, a komédia külső és belső humorát. A vígjátéki szórakoztatást, a nevettetést, a groteszk hangokat és a komédia mélyén mindig megbúvó csipetnyi szomorúságot.
S a „lírai komédia” pontosan hordozza hőseinek és írójának gondolatát, ha úgy jobban tetszik, üzenetét: a világot, amelyben élünk, csakis derűvel és megértéssel lehet szemlélni, és csak így lehetett túlélni a századot. Hozzátéve ehhez azt is, amit Spiró alakjai megfogalmaznak: a maguk szabta törvények tiszteletével és hitével.
A Budapesti Kamaraszínház Tivoli Színházában különleges szereposztásban elevenedik meg a Honderű. A valaha volt szépasszonyt Törőcsik Mari játssza, tüneményes bájjal és szeretettel. Az egykori férj és az örök kérő alakját Gera Zoltán, illetve Haumann Péter formázza. Sinkó Lászlóé az a szerep, amelyik az igazi, mély, a magányon is túli tragédiát villantja föl a komédiázás közben, egyetlen csöndes pillanatra. A mai ifjúság megtestesítője a hívatlanul és váratlanul betoppanó fiatalember - Újvári Zoltán játssza -, aki értetlenül, szinte rettegve figyeli, mi is történik körülötte.
Életkép a Honderű, miként másik két társa, a Kvartett és a Szappanopera is az, külön-külön az élet egy-egy szeletét mutatják, amelyek egymás mellé helyezve, s tán majdan kiegészülve újabb Spiró-művekkel, a mai társadalomról beszélnek elragadó hitelességgel.
Róna Katalin
